Nézőpontok ütköztetése 9 levélből, Alapkőletétel - Alföld Online


Gondolatok a génmódosított élelmiszerek kapcsán kialakult vitáról Pusztai Árpád A Kiadó előszava Civilizációnk huszadik századi története csodálatos, egyszersmind azonban ijesztő távlatokat villantott fel az nézőpontok ütköztetése 9 levélből előtt. A természettudományok forradalma, a globális kommunikációs rendszerek kiépülése, az alternatív energiahasznosító technológiák, a közlekedés, a gyógyítás fejlődése az életkörülmények szakadatlan jobbíthatóságát igazolják.

Megvalósíthatónak tűnik a modern ember álma az anyagi világ feletti uralom korlátlan kiterjeszthetőségéről. Felhőtlen optimizmusra mégsem lehet okunk. A civilizációs javak egyenetlen eloszlása az államok és társadalmi rétegek között nehezen kezelhető politikai feszültségeket gerjeszt, s e feszültségek mind gyakrabban polgárháborúkban, terrorcselekményekben vagy súlyos katonai konfliktusokban robbannak ki.

A fosszilis tüzelőanyagok égéstermékeinek a légtérbe juttatása, az esőerdők, s más nagy felületű vegetációk kipusztulása, valamint az ipar és a háztartások műanyaghulladékainak részint a szeméttelepek burjánzását okozó felhalmozása, részint égetéssel történő "megsemmisítése" egyre növekvő mennyiségű szennyező anyagot juttat a környezetbe, minek következtében ökológiai katasztrófa történhet.

Megoldhatatlannak látszanak a népesedéi problémák is. A Föld lakosságának alig egyötöde él a "fejlett" világra jellemző szociális, egészségügyi és kulturális körülmények között, a túlnyomó többség pedig nem a felzárkózás útján halad, hanem az eszkalálódó nyomor térségeiben tengeti életét. Az önmagában is tarthatatlan állapotokat mutató demográfiai térképen kiszámíthatatlan következményű folyamat zajlik. A gazdagabb, konszolidáltabb nézőpontok ütköztetése 9 levélből népessége fogyatkozik, míg az elviselhetetlen szegénységben élő népek lélekszáma dinamikusan növekszik.

A jómódúak népességfogyása nem ártalmatlan civilizációs tünet, hiszen a "demográfiai lejtő" veszélye nemcsak abban rejlik, hogy kevesebb ember születik, hanem abban is, hogy a családok szétesését, azaz a társadalom mikrostruktúráinak összeroppanását eredményezi.

nézőpontok ütköztetése 9 levélből látás mínusz 10 szülés

E világállapot ismeretében érthető, hogy mind a politikai hatalmat gyakorlók, mind a tudományok művelői, mind pedig a korrekciós technológiák forgalmazásában érdekelt üzletemberek lázasan kutatják a planetáris mértékű válságjelenségek gyógyításának lehetőségeit. A globális krízis kezelése azonban a világ mai állapotában különös, a kultúrák történetében ismeretlen problémákat vet fel. Ahhoz tudniillik, hogy egy-egy ígéretesnek látszó megoldást mindenütt alkalmazni lehessen, egyfelől általánosan elfogadott szakmai-tudományos kritériumokra, másfelől világ-konszenzust kifejező politikai akaratra lenne szükség.

Legfőképpen pedig annak az alapelvnek kellene érvényesülnie, mely szerint a politika nem tehet olyat, amiért a tudomány nem tud felelősséget vállalni, a piac pedig - legalábbis e globális technológiák tekintetében - nem működhet politikai kontroll nélkül.

Nyilvánvaló, hogy ezek az alapelvek a planetáris krízist előidéző neoliberális gazdasági doktrínákba és az azok szerint működő multinacionális vállalkozások elemi érdekeibe ütköznek. Úgy is mondhatjuk, hogy Földünk társadalmi-ökológiai szükségletei és civilizációnk gazdasági-politikai struktúrája ma még kibékíthetetlen ellentétben vannak egymással. A piac szabadságát minden más elv és érdek fölé emelő ideológia hívei azt állítják ugyan, hogy a szociális, a kulturális és a morális szabályozók immanensen jelen vannak a gazdasági-pénzügyi mechanizmusokban, valójában azonban éppen arról van szó, hogy a haszonelvű működés íratlan utasításai a politikai szféra egészének mozgását meghatározzák.

Jean Francois Lyotard, a neves amerikai filozófus így jellemzi e folyamat kimenetelét: "A multinacionális vállalat gyűjtőnévvel jelölt új tőkeáramlási formák révén a gazdasági hatalmak az elmúlt évtizedekben már elérték azt a pontot, amikor az állam nézőpontok ütköztetése 9 levélből veszélyeztetik. Az új tőkeáramlási formák következtében a beruházási döntések, legalábbis részben, kicsúsznak a nemzetállamok ellenőrzése alól.

A profit-termelés korlátozhatatlanságának biztosítékai nézőpontok ütköztetése 9 levélből csak a nemzetállamok jogrendjébe épültek be, majd - az erősebb kutya ugat elve alapján - rákényszerítették azokat az államközi kapcsolatokra is.

A piaci abszolutizmus erői azonban még így is ellenállásba ütköztek. Uralmuk kiterjesztésének útjában állt az egyetemek, a tudományos intézetek, általánosságban a tudományos kutatás egész intézményrendszerének autonómiája. Ahhoz tehát, hogy győzelmük teljes legyen, ezt az "avítt" liberális tradíciót is fel kellett számolniuk. A tudás műhelyeinek birtokba vétele két "lépésben" történt. Az elszegényedő, eladósodó nemzetállami költségvetések szűkülő kereteiből gazdálkodó autonóm egyetemeket és kutató intézeteket bőkezű mecénásként kisegítő multinacionális tőke először csupán az általa támogatott projekteken keresztül kezdte befolyásolni a tudományos kutatások irányát, majd a financiális csőddel küszködő intézményeket egészében szanálta: éppen formális autonómiájukat kihasználva emelte ki azokat az állami kultúra- és tudománypolitika hatásköréből.

Ismét Francois Lyotard-t idézem: "A mai támogatók diskurzusában az egyetlen tét a hatalom. Nem az igazság megismerése, hanem a hatalom növelése érdekében veszik meg a tudósokat, a műszaki szakembereket és a műszereket.

Más kritériumok szerint, mint igaz-hamis, igazságos-igazságtalan stb.

Bejegyzés navigáció

Természetesen nincs okunk kétségbe vonni, hogy a haszonelvű gazdasági-pénzügyi hatalom nézőpontok ütköztetése 9 levélből között sokan felismerik a civilizáció ökológiai feltételeinek, a társadalmak kulturális és morális értékeinek végzetes fenyegetettségét. Ám éppen a "multik" által kezdeményezett társadalompolitikai reformok és rehabilitációs programok sorozatos kudarcai figyelmeztetnek arra, hogy az általuk elindított folyamatokat már nem tudják irányítani.

Nem azért, mert politikai akadályokba ütköznek, hanem mert az általuk működtetett mechanizmusok korrekciójához nincsenek eszközeik.

nézőpontok ütköztetése 9 levélből tényezők a látás javítására

Hiszen éppen azokra a társadalmi ellenőrzést gyakorló intézményekre lenne ehhez szükségük, amelyeket - hatalmuk megerősítése érdekében - önmaguk tettek működésképtelenné. Paradox helyzet állt elő: a nagy technológiai rendszerek működésének kockázatai jogi értelemben néhány ember felelősségét vetik fel, holott - nézőpontok ütköztetése 9 levélből Evandro Agazzi mondja - "a kockázat vállalásának eldöntése azt a közösséget illeti meg, amely a kockázatnak ki van téve.

A technológia időközben az aktuális élet minden tartományát áthatotta: az egészségügyi szervezetektől a kommunikációs eszközökig, a közigazgatás működésétől a gyárak és vállalkozások automatizálásáig, az emberek közötti viszonyok kialakításától azok kézbentartásáig, a nézőpontok ütköztetése 9 levélből tevékenységtől az élelmiszerek előállításáig és elosztásáig, a kozmetikától a transzcendentális meditációig.

Gyakorlatilag nincs olyan tartománya az egyéni és közösségi életnek, ahol nem ajánlottak hatékonyabb technikákat valamely célok eléréséhez.

Ez két következményhez vezet: először, egyetlen technikát sem módosíthatunk anélkül, hogy visszahatásokat ne váltanának ki, más tárgyak és módszerek sokaságának módosítását. Másodszor, a technikák kombinációja új technikai hatásokhoz vezet, új tárgyakhoz és új módszerekhez.

A rendszer tehát nagyon is függetlennek látszik az embertől amiképpen természetes nézőpontok ütköztetése 9 levélből is független volt tőle. Először azzal, hogy a technológiai rendszer ma ökoszisztémát alkot az ember számára, mert olyannyira független tőle, mint amennyire a természet volt az a primitív embertől, és másodszor, egy utalással arra a tényre, hogy ez a rendszer az ember és a természet közé tolakodva helyettesíti az előbbit, ugyanúgy, ahogy a mai tudomány a látást idegek károsítják egy olyan világba zárkózik be, amelyet már csak nagyon távoli kapcsolatok kötnek a természethez.

Jean Francois Lyotard és Evandro Agazzi elemzései nagy összefüggésekben és általánosságban filozófiai szinten vetik fel azokat a problémákat, amelyekhez Pusztai Árpád professzor egy konkrét szakterület átvilágításával: a növények génmódosításának a látás legfontosabb dolgáról természettudósként jutott el.

Pályája a Magyar Tudományos Akadémia Biokémiai Intézetében kezdődött, majd - ban történt emigrálását követően - a skóciai Rowett Research Institute-ban ívelt magasba. Több évtizedes - elismerést és hírnevet hozó - kutatómunka után, ban hirtelen megtört a karrierje. Munkahelyéről való eltávolításának okát egyik magyar kollegája Sajgó Mihály ekként kommentálja: a "tapasztalt és eredményes kutató olyan - a GM-élelmiszer ellenőrzése területén korábban soha nem alkalmazott - vizsgálatokat végzett, melyek előzetes eredményei gyanút ébresztettek egy meghatározott GM-élelmiszer ártalmatlanságával kapcsolatosan.

látás mínusz 2 5 hogyan lehet visszaállítani milyen gyógyszerek vannak a látás helyreállításához

Ezeket a vizsgálatokat folytatni kívánta, ehhez további anyagi támogatásra volt szüksége, amit a részeredményekre hivatkozva kért. Ezért, és nem feltűnési vágyból beszélt a televízió nyilvánossága előtt alig két és fél percig, A szenzációra éhes média és az angol nyelvterületen különösen erős zöld mozgalmak azonnal reagáltak: a természet világába történő kontrollálatlan beavatkozásként értékelve a történteket, a GM-élelmiszerek forgalmazásának betiltását, de legalább megkülönböztető jelölésüket követelték.

A riport után két nappal Pusztai Árpádot munkahelyéről kitiltották, a kutatási témát leállították. Noha a megszülető "ítélet" vitatta Pusztai professzor tudományos aggályainak indokoltságát, s közvetve elmarasztalta a tudóst, amiért észrevételeit a bírálatra hajlandó társaival való konzultáció előtt a nyilvánosság elé tárta - a magas testület mégsem nézőpontok ütköztetése 9 levélből "haszontalanul". Az eseti kísérlet tanulságaként ugyanis kimondta, hogy annak alapján "nem vonható le általános következtetés a genetikailag módosított élelmiszerek humán ártalmasságáról vagy ártalmatlanságáról, következésképpen nézőpontok ütköztetése 9 levélből egyes GM-élelmiszert külön meg kell vizsgálni.

Biokémia, nézőpontok ütköztetése 9 levélből A történet ezen első fejezetének tanulságaként leszögezhetjük: a géntechnológiával kapcsolatos aggályait megfogalmazó Pusztai Árpád nem tudósként, hanem egy Intézet alkalmazottjaként, s egy nagyhatalom állampolgáraként szenvedett vereséget. Hiszen nem azt állította, hogy a génmanipulált élelmiszer károsan hat az emberi egészségre, pusztán arra figyelmeztetett, hogy a biotechnológia alkalmazásának adott feltételei mellett - azaz az ártalmas hatásokat kiszűrő ellenőrzés hiányában - nem zárható ki ez a veszély.

Nem azért kellet tehát elhagynia vezető kutatói munkahelyét, mert hamis adatokból hibás következtetésekre jutott, hanem azért, mert tudományosan indokolt aggodalmát nyilvánosság elé tárva nagyhatalmú gazdasági és politikai erők ütköző pontjába került.

Jóllehet a géntechnológia alkalmazásában pusztán nagyobb óvatosságot szorgalmazó álláspontja önmagában nem szolgáltatott érveket a radikális Zöldek akcióihoz, az a körülmény, hogy ez utóbbiak politikai munícióként használták fel nyilatkozatát, a tudományos kutatás gazdasági hatalmaktól függő ellenőrei is politikai eszközökhöz folyamodtak vele szemben.

Ebben a történetben nem az a nyugtalanító, hogy igazságtalanság történt egy emberrel, hiszen az ilyesmi véletlenül is megeshet. Aggodalomra igazán az ad okot, nézőpontok ütköztetése 9 levélből ez az igazságtalanság "törvényszerűen" megeshetett. És persze nem az egyént érő méltánytalanság ennek a "törvényszerűségnek" a legsúlyosabb következménye. Az igazi baj abban a kockázatban rejlik, amely a modern technológiai rendszerek ellenőrzésének vagy teljes hiányából, vagy a piaci érdekeltséget érvényesítő manipuláltságából fakad.

Pusztai professzor így összegzi e jelenségről szerzett tapasztalatait: "Alapjában véve nincs probléma nézőpontok ütköztetése 9 levélből, ha az ipar a kutatást anyagilag támogatja. De az új rendszer a kutatók számára alapvető változást jelentett, mert ettől kezdve azokat a jelentős pénzösszegeket, amik a kutatáshoz kellettek, és eddig a kormánytól illetve az adófizetőktől jöttek, most az ipartól kellett megszerezni. Így a tudósoknak el kellett tudni adni hogyan lehet kideríteni a látásomat az iparnak, és ennek komoly következményei lettek.

Az egyik legfontosabb következmény az volt, hogy az alapkutatásra kevesebb pénz jutott, miután az ipar elsősorban a termékekre és szolgáltatásokra helyezi a súlyt. Ugyanakkor az ipari kutatás egyik fő jellemzője a titkosság, nehogy az új és általuk finanszírozott kutatás eredményei eljuthassanak a riválisokhoz is. A titkosság a tudományos kutatás egyik legnagyobb ellensége, miután a tudomány előrehaladása a tudósok közti szabad adat- és eredmény-cserén alapul, és homlokegyenest ellenkezik a tudomány nyíltságával és sérti az igazi tudomány és a társadalom érdekeit.

Ismét Pusztai professzort idézem: "Amikor csak az üzletet szolgáló kommerciális kutatás az nézőpontok ütköztetése 9 levélből jó tudomány, akkor ezzel tulajdonképpen feladtuk az igazi tudomány fontosságát, szem elől veszítve azt, ami évszázadokon keresztül az igazi haladás lendítőkereke volt.

Ha rövid távon csábító célnak tűnik is az, hogy a tudományt csakis kizárólag a gazdasági érdekek szolgálatába állítsuk, hosszú távon ez már nem szolgálja az emberiség érdekeit. Hiszen az "idegenben élő hazánkfián" esett méltánytalanság kétségtelenül nem írható a hazai tudománypolitika rovására, és abban is bizonyosak lehetünk, hogy az eset hátterében kitapintható kor- és kórtünetek nem sajátosan magyar jelenségek. Mégis azt állítjuk, hogy a Pusztai-ügy és az ahhoz hasonló esetekre adott válaszok nemcsak szellemi életünk állapotát, hanem jövőbeli esélyeinket is jelzik.

Nos, nem mondható, hogy a Nagy-Britanniában történt skandalum nem foglalkoztatta volna az itthoni - szakmai és laikus - közvéleményt.

  • PUSZTAI ÁRPÁD - BARDÓCZ ZSUZSA: A GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT ÉLELMISZEREK BIZTONSÁGA
  • A 3. látás sok vagy kevés

Pusztai professzor mellett a szakma külhoni képviselőinek társaságában magyar kutatók is kiálltak a nemzetközi fórumnak tekinthető Guardian hasábjain, a Biokémia c. Ahhoz képest azonban, hogy a géntechnológia alkalmazásának problémája mindnyájunkat érintő közügy, a szaktudósok közötti szóváltás nyilvánossága igencsak korlátozottnak minősíthető.

Alapkőletétel

Épp ezért sajnálatos, hogy a nagyobb publicitást teremtő kísérletek mindezidáig sikertelenek voltak. Az előadás április án, az MTA Kistermében zajlott, kb. Az előadást követő vita jó alkalom lett volna az ellenvélemények kifejtésére, a "felfújt" kipukkasztására.

Nem történt meg: sem a háttérnyilatkozók, sem a hozzájuk kötődő második vonal nem szólalt meg - mivel jelen sem voltak. Ugyanez az egyoldalú szervezett? Tegyük hozzá: a vita nem azért maradt el, mert nem volt Pusztai professzornak szakmai ellenfele. Dudits Dénes növénygenetikus például már a Biokémiában is élesen bírálta kollegáját, s azóta is több ízben marasztalta el nyilvánosság előtt azokat, akik "megalapozatlan félelemkeltéssel" nehezítik a géntechnológiával módosított növények forgalmazását.

Hogy valóban megalapozatlan félelemkeltésről van-e szó, avagy olyan tudományosan indokolt aggodalmakról, melyek a génmanipuláció híveit is meg fogják győzni, az bizonyára csak akkor derülhet ki, ha Pusztai professzor álláspontjának minden lehetséges összefüggést megvilágító érvei nyilvánosságra kerülnek.

A laikus közvélemény ma mindenesetre okkal gyanakodhat arra, hogy a géntechnológia támogatóit váratlanul érte a szaktudomány felől érkező kritika. Az a logika nézőpontok ütköztetése 9 levélből, amelyet Dudits Dénes alkalmaz Pusztai Árpád állításainak cáfolatára, nem tűnik bizonyító erejűnek. A neves tudós ezt írja többek között a kollegájával folytatott vitában: "Mivel az izolált gének kedvező tulajdonságokat alakíthatnak ki a tenyészanyagokban, ma már a géntechnológiai megközelítések egyre inkább a nemesítés integráns, a versenyképességet meghatározó részévé válnak.

Így a nemesítés egy új metodikai alapjáról van szó, ami az egész fajta-előállítási tevékenységen keresztül hasznosítható. Azt, hogy milyen eredményességgel, a tények mutatják. Feltehetően gazdasági, agronómiai és minőségi előnyeinek köszönhetően. Ezek a számok önmagukért beszélnek, és mutatják a technológia használhatóságát. Az egyik a génmanipulációnak "a nemesítés integráns részévé" minősítése, a másik "az önmagukért beszélő számok"-ra való hivatkozás.

Kezdjük az előbbivel! Hogy nem pontatlan fogalmazásról van szó, azt Dudits Dénesnek egy internetes megnyilatkozása is igazolja.

Íme: "Mivel a géntechnológia csak egy a növénynemesítési módszerek, a genetikai manipuláció lehetőségei közül, inkább indokolt ezeket a módszereket egymáshoz mit kezel a szemész?. Egy biztos, hogy a szakma szabályai szerint minden termesztett növényünk genetikailag manipulált, így az élelmiszereink is gének megváltoztatása eredményeként jönnek létre.

Hiszen a keresztezés, a szelekció, a kromoszómák megduplázása vagy a mutációs nemesítés mind genetikai manipuláció. A Magyarországon végzett közvélemény-kutatás szerint az emberek reakciója kettős ebben a kérdésben: egyrészt magát a technológiát nehezen tudják elfogadni, hiszen ez a teremtés folyamatába való beavatkozásnak tekinthető, ugyanakkor szívesen megkóstolnák és kipróbálnák ezeket a termékeket.

Eszerint a génmanipuláció kritikája nem tudományos, csupán kommunikációs probléma, s ebben a minőségében sem súlyos, hiszen vélhetőleg nem "az egész lakosság véleményét tükrözik. Az okfejtésnek ez a belső logikája vezet el azután a kijelentéshez, mely szerint "minden termesztett növényünk genetikailag manipulált. Az óegyiptomi gabonanemesítő éppúgy beavatkozott a teremtés rendjébe, ahogyan azt ma a génmanipulátorok teszik.

Valóban így lenne?! Pusztai Árpád másképpen látja ezt. Hadd idézzük fel könyvének egyik fejezetét! Ez a nézet azonban nélkülöz minden tudományos alapot. Ez persze nem így van. A Nobel-díjas orvosprofesszor Dr. George Wald ezt úgy fogalmazta meg, hogy a génmódosítással az emberiségnek a tudomány történetében először olyan problémával kell szembenéznie, amihez hasonló eddig nem fordult elő, és ami a nézőpontok ütköztetése 9 levélből életet teljesen megváltoztathatja.

Az ilyen beavatkozást nem szabad összekeverni azokkal az apró változtatásokkal, amiket a növény- és állatnemesítők az évezredek során értek el. Még akkor nézőpontok ütköztetése 9 levélből, ha az emberek eddig is képesek voltak mesterséges mutációkat létrehozni, pl.

Minden eddigi, korábbi módszer tiszteletben tartotta a fajok közötti határokat. Az új technológiával éppen az a probléma, hogy a géneket a fajok között oda-vissza mozgathatják és semmiféle, a pszichomotoros látás az evolúció során bölcsen kialakított korlátozást nem kell nézőpontok ütköztetése 9 levélből venni.

Amikor a molekuláris biológusok a természetben időtlen időktől fogva uralkodó, a fajokat elválasztó határokat átlépik, az nem azonos a fajta-nemesítéssel, hanem ilyenkor »olyan tevékenységet folytatnak, ami egy önreprodukcióra nézőpontok ütköztetése 9 levélből, új fajt hoz létre, ami ezután véglegesen jelen lesz a Földön.

Ha egy ilyen faj egyszer elszabadult, azt soha többé nem lehet visszahívni vagy megállítani. Ez magára az új szervezetre is és a többi élőlényekre is olyan következményekkel járhat, amit senki sem tud előre megjósolni.

Mindez csupán "megalapozatlan félelemkeltés" lenne? Mi, laikusok, szívesen elhinnénk, ha az ellenérvek képviselői nem kerülnék meg az itt is megfogalmazott állításokat. Az a vitamódszer azonban, amelyet például Dudits Dénes alkalmaz, ezt teszi, s ezért nem hatástalanítja a géntechnológia bírálóinak aggodalmait.

Amikor nézőpontok ütköztetése 9 levélből hivatkozik, hogy az új metodikával termesztett növények elterjedését jelző számadatok "önmagukért beszélnek", ugyanazt az "elvet" követi, mint azok a médiaguruk, akik a televízió személyiségromboló hatású műsorait erkölcsi és pedagógiai értékek alapján bírálókkal szemben a dinamikusan növekvő nézettségi mutatókkal védekeznek.

Ha a számok sora nem is, ez az észjárás valóban "önmagáért beszél", s arról árulkodik, hogy a termelés és a fogyasztás birodalma nem tart igényt sem morális, sem tudományos felügyeletre.

Irodalomtanulás » Irodalmi műfajok

A könyv, melyet kezében tart az olvasó, egyszerre kívánja késztetni az érintett tudományok művelőit elmélyült viták folytatására, és képessé tenni a laikusokat, hogy eligazodjanak korunk talán legnagyobb horderejű technológiai forradalmának szakmai, erkölcsi és politikai kérdéseiben.

A kötet végén ismertetett norvég géntechnológiai törvény bizonyítja, hogy e kettős cél követése nem reménytelen. A probléma összetettsége és rendkívüli súlya minden országban megkerülhetetlenné teszi a törvényi szabályozást, ez pedig szaktudósok és "laikusok" együttműködése nélkül nem valósulhat meg.