Jövőkép, hogyan kell értékelni, Szervezeti filozófia, jövőkép (vízió), küldetés (misszió) - Intézményi kommunikátor


jövőkép, hogyan kell értékelni

Péter Hagyományos és modern jövőkép mint pedagógiai érték A felnövő nemzedékek jövőképe a pedagógiai antropológia fontos kérdése. A szerző bemutatja a generációs pedagógia elméleti hátterét, és egy konkrét összehasonlító vizsgálat eredményei alapján képet ad a hogyan kell értékelni és a német fiatalok generációs jellemzőiről, jövőképük sajátosságairól.

Negatív tendencia, hogy a leendő középosztályt alkotó ifjúsági csoport tagjai körében a leggyengébb a gyermekvállalási hajlandóság. A generáció központi kategória a pedagógiában, mivel az emberi életben a nevelés, tanulás és képzés előfeltételezi a generációs viszonyokat.

A mai felgyorsult társadalmi változások azonban megkérdőjelezik a hagyományos, viszonylag nagy generációs távolságot, amelyben a fiatalok a felnőttek által képviselt vagy elképzelt jövőre készülhettek fel Molnár—Zinnecker a,b; Molnár A fiatalok hagyományos jövőképének tartalma a bizalom és a reménykedés mint a következő generáció életfeltételeinek és kulturális értékeinek biztosítása, következésképpen az ember antropológiafelfogásának egyik leglényegesebb eleme. Ha a pedagógia lényegét hogyan kell értékelni generációk közötti viszonyként fogjuk fel, akkor a társadalmi reprodukció leggyakrabban előtérbe állított iskoláztatási, foglalkoztatási és hatalmi szempontjai mellett a társadalom biológiai reprodukcióját sem hanyagolhatjuk el.

A generáció eredeti alapfogalma is a családon belül elhelyezkedő fiatalok, szülők, nagyszülők generációs eltérését jelenti. A pedagógiai antropológiában azt az állandóságot képviseli az egyéni élet időbeli folyamán belül, amely minden történeti változás ellenére a nevelők és a neveltek szükséges megkülönböztetését tartalmazza.

Ez a pedagógiai felfogás a biológiai születés és öröklés kérdéseinek elsődlegességére utal, amelynek gyakorlati hasznát a családi szocializációval kapcsoljuk össze.

jövőkép, hogyan kell értékelni szemrázás látás

Ebből következően egy jövőkép és egy biológiai irányzatot különböztethetünk meg a pedagógia lényegének generációs meghatározásában. A részletes elemzés előtt megemlítem, hogy az individuális fejlődés során 17 éves korra tehető a jövő tervezésének érettebb, a felnőtt életformához hasonlítható megjelenése Molnár Természetesnek tekinthető, hogy a fiatalok optimistábbak idősebb társaiknál.

Ezt a Témánk szempontjából magyarázatra szorul, hogy az optimista jövőkép miért nem befolyásolja kedvezőbben a gyermekvállalási kedvet. A rendkívül nagy, nyolcezres elemszám ellenére két korcsoportban nem mutatható ki a szignifikáns különbség sem.

Az elmúlt évtizedekben az európai nemzetközi összehasonlításban a 15—24 éves fiatalok életútját vizsgáltam.

Küldetés / jövőkép / stratégia

Kiinduló adatnak tekintem tehát, hogy e korcsoportban a fiatalok átlagosan 1,56 gyermek tervezéséről számolnak be. A pedagógiai generációs koncepciót közvetlenül érintik a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, ezért az oktatás sokoldalú értékelésén belül három problémát emelek ki.

Az előrelátható jelenségeket nem építette be a koncepcióba. Például a felmenő rendszerben működő pedagógiai tervezést nem akkor kezdtük önvizsgálati teszt, amikor az alacsony létszám miatt értelmes minőségi javításra lett volna lehetőség.

Az oktatás olyan értelmes beruházás, amely önmagát gerjeszti a gazdasági haszon értelmében. Bár nem elegendő csak gazdasági síkon értékelni az oktatás funkcióit, még ez a minimális követelmény sem érvényesül. Érdemben fel sem merül az a kérdés, miként befolyásolja az oktatás a demográfiai folyamatokat. Azt a kérdést kívánom felvetni, hogy az oktatási-nevelési rendszer értékrendjében miképpen jelenik meg a fiatalok jövőképének formálása.

Ez a téma közvetlenül érinti jövőkép nemzetközi összehasonlításban általam vizsgált ötvenéves civilizációs fejlődést és a demográfiában számon tartott gyermekvállalási tervet. Generációs koncepció a pedagógiában Európában a generációs kérdés a politikában, a civil társadalomban, a társadalomtudományokban és a pedagógiában egyaránt aktuális téma. A pedagógiai kérdések pontosabb meghatározásához a társadalomtudományokban megjelenő három alapkoncepcióból indultam ki Liebau Jelen cikk témáját a harmadik felfogás érinti, amelyben a nevelés alapvető viszonyítása a közvetítő és a befogadó generáció megkülönböztetése.

Schleiermacherrel ellentétben nem a neveléselméletet hogyan kell értékelni le a generáció fogalmából, hogyan kell értékelni fordítva: a neveléselméletből kiindulva határozza meg a generációk funkcióját. Részletesebben: a neveléselmélet az antropológia kulcskérdésének tartja a szociális kérdést, a kultúrát és a halandóságot. A nevelést olyan társadalmi tevékenységnek hogyan kell értékelni, amely által a kulturális kontinuitás egy nem genetikus tevékenységi diszpozícióval valósul meg.

A nevelés szétosztható a közvetítés és a befogadás résztevékenységére, de ebből következően mindkét generáció lehet közvetítő és befogadó is.

Mind a csecsemő, mind a szülő a nevelés szubjektuma, a nevelés tárgya pedig a közös tevékenység.

Szervezeti filozófia, jövőkép (vízió), küldetés (misszió) - Intézményi kommunikátor

A tevékenység kettős felfogása hármas kölcsönös kapcsolatrendszerben ábrázolható, ahol mindkét generáció a nevelés szubjektuma és a tevékenység tárgya a kultúra. Megismétlem, Sünkel nem az antropológiából, hanem közvetlenül a nevelésből vezeti le a generációk funkcióját. Tehát Sünkelnél maga a nevelés a kulturális kontinuitás biztosítása, és nem valamelyik generáció a kultúra képviselője. Ez a finom fogalmi megkülönböztetés a kommunikációelméleten alapul, és a kommunikációs relációkra teszi át a hangsúlyt Sünkel A generációs és antropológiai kérdéseket érintő közös modern fejlemény, hogy napjainkban bizonyos visszaesés tapasztalható a kérdések történetileg kialakult deduktív jellegű kidolgozásában.

Bár a hetvenes években a pedagógiai antropológia még megpróbálta az emberi jelenség lényegét és a nevelés szükségszerűségét deduktív úton igazolni, a nyolcvanas években már inkább a nevelés lehetőségének kritikai szempontjai kerültek előtérbe. A hiteles német szakirodalom nem ismer olyan nemzetközi kísérletet, amely fejleszteni kívánná a pedagógiai antropológiát.

Klika szerint csupán történelmi rekonstrukcióval vagy egyes jövőkép szempontok kiemelésével találkozhatunk Klika Hazai viszonylatban szerencsés kivételnek jövőkép Erzsébet munkássága, aki a filozófiai antropológia oldaláról alaposan megvizsgálta a nevelés és a társadalom viszonyát. Szerinte annak ellenére, hogy az antropológia az utóbbi évtizedben szinte divatterminológiává vált, nincs arról szó, hogy napjainkban — az ún.

Ez a vizsgálódási irány az egyes és általános kapcsolata körül kialakult filozófiai vitákkal, irányzatokkal hozta szoros kapcsolatba a filozófiai antropológiát.

A történetileg legjellegzetesebb két pozíció az emberi lényeget az egyéni létezéstől elválaszthatónak vagy elválaszthatatlannak tekinti. Első esetben az emberi élet esszenciája nem saját tevékenységétől, hanem valamilyen világlélektől, ideáltól, istentől stb.

A nevelés kulturális jövőkép szerepe természetesen akkor működött hatékonyan, ha a társadalomban legalábbis értékbeli összhang uralkodott. A mai társadalom eszmény- és értékteremtő aktivitásának hanyatlása több tényezővel magyarázható, és közvetlenül érinti a pedagógiai elméletet és gyakorlatot. Témánk szempontjából kiindulópontnak tekintem Angelusz Erzsébet helyzetértékelését, amely szerint az egyre összetettebb és ellentétesebb társadalmi hatások kereszttüzében az iskolai nevelés egyre kevésbé tudja elérni saját céljait.

Bár a kitűnő és roppant műveltséggel rendelkező Hász Erzsébet úgy látja, hogy voltak korok, amelyekben az emberek egy összefüggő világkép talaján kereshették problémáik megoldását, a kultúrtörténet emlékei nem látszanak igazolni e múltunkba vetett reményeket. Magyari Beck István az egyik leglényegesebb kérdésre mutat rá, állásfoglalása azonban arra is jó példa, hogy valamely természettudományi szakterületen érvényes megállapítást csak gondos mérlegeléssel lehet átvinni a pedagógia területére, mivel a konzisztens kérdések vagy az egyértelmű válaszok hiányát nem tekinthetjük ténynek, csupán komoly kérdésfelvetésnek.

A pedagógiai antropológia kulcskérdését, az idősebb generációnak a jövő generációért érzett felelősségét ötven év nemzetközi idősoros adatai teszik társadalmilag és hogyan kell értékelni hitelessé Molnára, b.

emberi látás 1 75 ugrás és látás

A nyolcvanas években abból indultunk ki, hogy a társadalmi struktúra reprodukciós mechanizmusaiban kimutatható a kulturális tőke domináns szerepe. Bourdieu vezette be a hogyan kell jövőkép társadalom elemzése alapján ezt a fogalmat a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésének magyarázata érdekében, de elmélete nem terjedt ki az ifjúkori életfázisnak mint átmeneti állapotnak az elemzésére Bourdieu A nemzetközi összehasonlításban ezt a hiányt pótolva feltételeztük, hogy a kulturális tőke magas jövőkép vagy relatív túlsúlya kedvez a nyugatnémet társadalomban az ifjúsági kultúra individualizálódási törekvéseinek Zinnecker, amit feltehetően követ a magyar fejlődés is.

Az emberi jövőkép antropológiai megalapozását és a jövő fogalmát azonban lényegesen átalakította a civilizációs fejlődés elmélete Meadamelyhez nemzetközi összehasonlításban kerestünk alkalmas mérési lehetőségeket.

A generációs kérdés kutatási módszerei magyar és német fiatalok körében Azonos módszerrel felvett kérdőíves szocializációs adatokból indultunk ki. A kérdőíves vizsgálatok kérdéseinek témakörei: életútelemzés a tanulási, munkavállalási, házassági és gyermekvállalási szokásokról; az életútesemények sorrendje és időpontja; az ifjúkor meghosszabbodása; a társadalmi reprodukció átalakulása; az ifjúsági kultúra tipizálása, szabadidős szokások, az egészség-magatartás néhány eleme, különösen a sportolási szokások; a fiatalok véleménye a látás ugyanakkor myopia hyperopia jövőjéről és az egyén sikerességéről; a fiatalok szubjektív életérzését tükröző kérdőíves hogyan kell értékelni.

A nemzetközi jövőkép kell értékelni kérdőíves vizsgálatok jövőkép az ötvenes évektől napjainkig felvett németországi Shell-ifjúságkutatás országosan reprezentatív adatai képezik. Magyarországon csak ben, a hetvenes évtizedben kibontakozó ifjúságkutatás hogyan kell jövőkép lehetett megszervezni az országosan reprezentatív, azonos módszerrel elvégzett nemzetközi összehasonlítást, a jövőképre vonatkozó hiteles összehasonlításra pedig csak ben kerülhetett sor.

Külön kérdés, hogy jövőkép maradt el ig egy ifjúsági reprezentatív felvétel megszervezése, de jelen cikk szempontjából csak az a lényeges, hogy módszertanilag ez a felmérés sem vette figyelembe a jövőkép nemzetközi összehasonlításának lehetőségét.

A hiányzó kutatási lehetőségek pótlására a következő két eljárást alkalmaztuk: Az ötvenes évtized kezdetének fiatal generációját ben retrospektív módszerrel vizsgáltuk, amikor már átlagosan 52 évesek voltak. Hasonlóképpen retrospektív vizsgálattal átlagosan 37 éves korban tájékozódtunk a hatvanas évtized végének fiatal generációjáról. Az — Ellenőrzésül olyan reprezentatív adatok állnak rendelkezésre ben és ben, amelyek megnyugtatóan hitelesítik az egyetemistákra vonatkozó időközi eredményeket is.