Füzetek vigyáznak a szemedre, N. Horváth Péter: Jel volt (Z-füzetek/)


Mikor elutazol, egy szót se szólok én, De a szép nyár után, ha jön az füzetek vigyáznak a szemedre mogorván, És nem leszel velem, ó selypítő Madonnám, Ott sírok mint az eb majd ajtód küszöbén.

Mikor elutazol, egy szót se szólok én. Minden rólad beszél, ha már távol leszel rég: Ötvösöknél amit láttunk, az ékszerek Füzetek vigyáznak a szemedre átváltozik, és gyémántjuk helyett Körmöd és fogad ont delejt, de mint csak emlék, S minden rólad beszél, ha már távol leszel rég.

S mert mint füzetek vigyáznak a szemedre holdtalan éj oly sötét hajad, Rosszkedved érzem a holdfényes éjszakákban; Ám ha elmégy, legyen a sors kegyes irántam És rögzítse fejem fölé csillagomat, Ha az éj holdtalan sötétlik, mint hajad. S ha jön az ősz, a holt levelek zizegése Szoknyád selymes neszét idézi majd nekem.

Azt képzelem, te jössz, és mint egy sejtelem, A lombból friss virág illata leng a szélbe, Ha jön az ősz s a holt levelek zizegése.

Teofil Moevkje: mentálhigi füzetek: elmemagazin

Közönyös kegyesem, ha már messze leszel, Rólad szól minden, a lomb is téged sirat csak, Míg neked, aki nő s ajtóként ingatag vagy, Ahhoz, hogy elfeledj, egy táncos éj se kell Közönyös kegyesem, ha már messze leszel. Rónay György fordítása A lelked kisded és örömest hordanám Fantomhoz bár nagyon is emberi karomban, Mint fantom gyermeket, ki elcsigázna tán.

füzetek vigyáznak a szemedre rossz a látás a mínusz 2-nél

S mint jó Krizosztomosz, lelkednek hadd soroljam Szépségét, mely nem is sejlett felém, csak úgy, Ahogy fény sejlik egy monászban, egy atomban. Békés lelked akár klastrom, mely elaludt, S a latrok cseleket próbálnak egyre-másra, Megnyitni a gonoszt kirekesztő kaput, S jön jobbról egyikük és gemmáját kinálja Kintről lelked felé, füzetek vigyáznak a szemedre bévül lakik, S egy másik balfelől jön s "Imádom!

Lelked parfőm, amit egy szekrény mélye rejt rég, Lelked csók, és e csók soha nem lesz enyém, Lelked kék tó, vihar sosem fodrozza csendjét. S ellopják parfőmöd, mit úgy szerettem én, Csókodat leszedik egy ittas csókban, isznak Tavadból, hol a víz édes lesz és üdén Füzetek vigyáznak a szemedre, esküszöm, annak, ki partjaidnak Szélén fekszik s vized virágát ízleli S lelked tavára dől, ember-virág, te csillag!

Infánsnő lelked, ám unott teher neki Uszályos köntöse s a dús brokát ruháján, Infánsnő, s hunyna már, míg nyitva szemei. Infánsnő lelked a ciprusok gőgös árnyán, Mikor arra vonul a király-karaván. Infánsnő lelked, a királynőségre várván. Kisded a lelked, és ringatva hordanám. Rónay György fordítása Ha elmúlt tavaszod, s többé már nem leszel szép, Gonosz szemű anyó, soványka vagy kövér, Sokgyermekes anya, kiben már nem is emlék Az infánsnői lány, ki verseimben él, Békés lelked ölén fölsejlik néha-néha Egy kép, a képem, ám nem ez az idei, Mert szépségét, amit tőle vár a poéta, Bármily rút, az idő megadja majd neki.

A nők szemében a láng meg lassan kihamvad, Halántékukat is szarkaláb lepi már, Festék rejti koruk, amit be sose vallnak, Szégyenletes füzetek vigyáznak a szemedre mégis csúful kitár.

binokuláris látás fejlesztése lézeres látás helyreállítása mi van

S furcsa gondolatok támadnak benned akkor. Töprengő vén anyó, nincs emlékem, csak arról, Hogy rút volt, hallgatag, s szótlanul szeretett.

Hát igen, én ma rút vagyok s te gyönyörű szép, Várod a megigért ragadozót, aki Mellett elönt a mont-gibeli gyönyörűség, Hogy ketten vagytok és álmotok foglyai. Ricombre-ok hajtanak előtted sírva térdet, Gyűrűjük az örök csókért kínálva fel, És szegény híresek adnák el árnyuk érted, S távol, tűnődve, tört szívvel halnának el.

S jönnek kalandorok, karjukban csupa rózsa, Jönnek, és lomha port kavarnak lovaik. Egy este egyikük dús hajadat kibontja, S "Ő az! Mert másnap jönnek új lovagok, egyre jönnek, Bajszos hízelkedők s durvák egymás után, S ó öröm! S akkor tán eljön a búbánat kora; holdas Körmöd keservesen tennen húsodba fog Tépni, és szíved "Ó rég volt, ó messze volt az!

pajzsmirigy-gyulladás és látás otthoni megelőzés és kezelés: myopia hyperopia

S jönnek özvegy napok beleszőve az évbe, Temetői napok véres péntekjei, Ha küzd a fény meg az esős ágbolt sötétje, Mikor az ördög a feleségét veri. De - köszönöm neked, ki szemem látni tártad - Már tudom, hogy nem él szeretve lenn az ős Árnyban, hová a végnyugvás gubóz, csupán csak A jó vers, az örök s nyugodtan elidőz. S valóban nincs egyéb vágyam, hacsak nem innom A holdat, szíva az egy-emlős éjszakát, S mindétig élni már logikus szent Nazírom, Bár a földön csupa érzéki csók a vágy.

N. Horváth Péter: Jel volt (Z-füzetek/)

Nem, nem kell az olyan szív, amit odaadnak, Se hűtlen szív kegye, mi oly könnyen terem, A kettős látás nem látható a vigasz, mit a madonnák osztogatnak, Sem a sok bajt hozó emberi szerelem. Tisztátlan adomány s bús ékszer valahány még, S átkos a szerelem mindazért, amit ad. Nincs egyelőre még anarchista ajándék, Csupán a béke van, ha véget ért a nap.

füzetek vigyáznak a szemedre gyermekek látása egy év elõtt és után

Van a riadt anyák rebbenő szeme-kékje, Vannak a füzetek vigyáznak a szemedre ebek s rejtélyes istenek, Van a kétely, a düh, s a költők neve végre, S öröklétük a nem múló márvány felett. Itt végződnek Guillaume Apollinaire szerelmes versei a Selypítő Lindához. Rónay György fordítása A komoly város éppolyan tetői dermedt Káosza tetején szélkakasaival, Mint a költő fagyott, de más szive, amelynek Derében tébolyok csikorgása rivall.

Ó város, téboly ül benned, mint a szivekben. Éreztem, hogy piheg a tenyerem alatt A szív s a város: a város, mely győzhetetlen, S szívem, melyet legyőz az élet-ámulat.

Blogarchívum

Rónay György fordítása Szerelem és Hiány egy nyári estelen Nászt kötött, s viruló ifjúságod szerelme Hiányod, hitvesét kíséri lassan egyre, S az vezeti szelíd békével, csendesen. S a szerelem elért füzetek vigyáznak a szemedre óceán vizéhez, Meztelen nőkkel az ég görög lenne itt, S most ott siratja, hogy isten s nem ismerik S mint az egy istenek, oly féltékenyen éhes. Rónay György fordítása Drága szerelmem, ó művem, akit szeretlek, Én gyújtottam örök tűzre tekinteted, Szeretlek, ahogy egy szép művet szeretek, Egy nemes szobrot, egy mágikus röptü verset.

Szerelmem, a magam tanújának teremtlek. Idő fölöttinek, hogy ha már nem leszek, Te élet s szerelem, te add át nevemet, Emblémám s fényem a kései embereknek; S nagy szépségednek én úgy gondját viselem, Hogy nem ápolhatod hívebben azt te sem, Hisz én fogantam, én alkottam életét meg.

Így szerelmünk, te szép remekmű, kedvesem, Örök díszére lesz a földnek és az égnek, Ó én művem, aki istenem vagy nekem! Rónay György fordítása Ment a pusztában egy ember s egy korty vizet se Lelt. Egy este megállt a tengerár előtt, Látja a sós habot s szomja még égetőbb. Az ember vágyam, az ár szíved győzedelme. Kékbe öltözve, bár éjfekete a lelke, Szép maszk szív egy bitó lábánál levegőt, Mintha szerelmet - e zöld-sárga lebegőt Iszonyú kárhozat varázsa sütögette.