Nézet latin nyelven


A LATIN NYELV SZEREPÉNEK RÖVID, ÁLTALÁNOS SZEMPONTÚ ÁTTEKINTÉSE AZ EURÓPAI JOGFEJLŐDÉSBEN

A latin kezdetben egy igen kis területen beszélt nyelvváltozat volt Itáliábanolyan nagy fontosságú és magasabb kultúrát közvetítő nézet latin nyelven mellett, mint például a nem indoeurópai eredetű etruszkvagy a görög. Máig érthetetlen, hogyan terjedhetett el a latin a későbbiekben oly nagy mértékben, hiszen fordítva is történhetett volna: ha nevezetesen az etruszk válik Itália kultúrnyelvévé, akkor nagy valószínűséggel ma nem is beszélhetnénk újlatin nyelvekről.

Amikor Róma felülkerekedett és meghódította először Itália többi részét, nézet latin nyelven római katonák által beszélt latin már akkor mutatott különféle szubsztrátum hatásokat indoeurópai: kelta, oszk-umber, görög; illetve nem indoeurópai: etruszk, rhaetiai stb.

E hatásoknak köszönhető például az észak-itáliai és az összes nyugati nyelvjárásban a szóközi [p, t, k] zöngésülése [b, d, g] majd eltűnése bizonyos területeken. Mivel a latin ily módon a valóságban beszélt, élő nyelv volt, amely — mint minden nyelv — folyamatosan fejlődött, nem beszélhetünk úgy egy vulgáris latinról, mint a latintól eltérő nyelvről, hiszen a vulgáris latin volt maga a latin.

Ugyanakkor egy fogalom nem utalhat egy dologra és egyidőben nézet latin nyelven az ellenkezőjére, következésképpen a vulgáris latin, mint egységes nyelv, soha nem létezett. A folyamat éppen ellenkezőleg zajlott le.

BEVEZETŐ GONDOLATOK

Róma terjeszkedése és a Mediterráneum meghódítása után szükségesség vált egy egységes, a közigazgatásban, a provinciák közötti kommunikációban és kultúra közvetítésében nélkülözhetetlen irodalmi nyelv kimunkálása, vagyis egy mesterséges nyelvi állapot létrehozása a nyelv szabályozásával, sztenderdizálásával: ennek eredménye az a nézet latin nyelven latin, amelyet ma csak latinként említünk.

A beszélt latin persze eközben folyamatosan fejlődött, regionális változatokra bomlott.

nézet latin nyelven

A Római Birodalom széthullása után és a germán, arab hódítások folytán a közös irodalmi nyelv hatása egyre csökkent, a római provinciák közötti kommunikáció megszakadásával és az analfabetizmus növekedésével pedig az egyes latin nyelvjárások közötti különbségek kiéleződtek. Ennek eredményeként születtek meg fokozatosan azok az iratok, amelyeket ma az újlatin nyelvek első emlékeinek nevezünk. Az önálló újlatin nyelvek kialakulása a 3—7. Mindazonáltal csak a E nyelvemlékek és a latin szövegekben elszórt újlatin elemekből annyi bizonyos, hogy ezek a nyelvek beszélt formájukban már a 7.

A román nyelv innentől kezdve külön fejlődési útra lépett. A nyugati területeken a germán törzsek folyamatos betörései bomlasztották a birodalmat, ami a kereskedelemnek és a belső emberáramlásnak szabott gátat.

Ez az elszigeteltség vezetett a nép körében a helyi nyelvváltozatok megjelenéséhez, bár a hivatalos nézet latin nyelven még mindig csak a klasszikus aranykori latin volt elfogadott, amit már a nép egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben értett meg. Erre a korra datálódnak az ún. A latintól az újlatin nyelvekig[ szerkesztés ] Ahogy arról az előzőekben már szó esett, a nép által beszélt latin, vagyis a vulgáris latin [11] erősen eltért az írásban őrzött latin nyelvtől.

Mivel a vulgáris latin nagyon sokáig nézet latin nyelven volt írott nyelv írásban történő első megjelenéseit nevezik ma az újlatin nyelvek első emlékeinekezért a mai újlatin nyelvek alapján csak feltételezéseink lehetnek arról, hogy a kiejtés és a szóhasználat mennyire különbözött a klasszikus irodalmi nyelvtől.

Latin nyelv – Wikipédia

A vulgáris latin nyelvhasználatban létrejött változások alapja — akárcsak bármely népies nyelv esetében — a beszélők egyszerűsítési szándéka volt, ezzel magyarázható a legtöbb hang- és alaktani változás: például a klasszikus nyelv mássalhangzótorlódásainak feloldódása hangkiesés, hasonulás vagy palatalizáció útján; a szóközi zöngétlen hangok zöngésülése vagy eltűnése bizonyos változatokban; a kettőshangzók összeolvadása egyszerű magánhangzóvá; a magánhangzók mennyiségi különbségének átalakulási minőségi különbségekké; a kettős mássalhangzók leegyszerűsödése, nézet latin nyelven.

Az alaktani változásokra jellemző a névszóragozás erős redukciója majdnem teljes eltűnéseaz igeragozási rendszer átalakulása, a határozott névelő kifejlesztése stb. E változások természetesen nem voltak minden területen egységesek hiszen ha így lett volna, nem beszélnénk különböző nézet latin nyelven nyelvekrőlés kisebb-nagyobb mértékben befolyásolták az őslakosság, illetve a később érkező hódító népek nyelvei is. A főbb eltéréseket az alábbiakban foglaljuk össze.

Hangtani változások[ szerkesztés ] Néhány kivételes esettől például lombardrétoromán nézet latin nyelven eltekintve eltűnt a rövid és hosszú magánhangzók fonológiai megkülönböztetése, amelyet a hangsúly szerepe váltott fel.

A vulgáris latinban és az újlatin nyelvekben néhány — általában nyelvjárási — kivételtől eltekintve a magánhangzók hosszúsága csupán a hangsúly másodlagos kísérőjelenségeként fordulhat elő, többnyire csak nyílt szótagban, azonban nem kötelező érvényűen.

E fonológiai megkülönböztetés eltűnésére a következő lehetséges magyarázatok léteznek: 1 statisztikailag, a latin szavak többségében a nézet latin nyelven rövidek voltak; 2 a hosszú magánhangzók többsége hangsúlyos szótagban fordult elő; 3 a hangsúlyos rövid magánhangzók a hangsúly hatására meghosszabbodtak, a hangsúlytalan hosszú magánhangzók pedig lerövidültek.

Előzményeid

Következésképpen a hangsúlyos magánhangzók azonossá váltak a hosszú pontosabban hosszabb magánhangzókkal, a hangsúlytalanok pedig a rövidekkel, vagyis többé nem volt a hosszúság megkülönböztető értékű, hanem a hangsúllyal azonosult.

A latin rövid i, u magánhangzók — nyelvjárástól függően — megnyíltak, és e, o hangokká váltak. A latin szóközi mássalhangzótorlódások -ct- -pt- -gn- stb. Az első erre utaló nyomokat Rómából származó feliratokon találták a II.

Latin Orator Anne Power - Harvard Commencement 2016

Bár a régi olaszban is megvolt, a modern olaszban valószínűleg azért nem maradt meg e jellemző, mert mivel minden szó magánhangzóra végződik, a beszédben nem fordulhat elő mássalhangzótorlódás a szavak találkozásánál.

A többes szám újlatin képzési módjainak eredete máig vita tárgyát képezi. Az újabb feltevések szerint eredetileg mindehol -s-szel képezték a többes számot a vulgáris latinban, csak mivel a keleti latinságban eltűnt a szóvégi -s, más megoldást kellett nézet latin nyelven s ezt váltotta fel az alanyesetű többes szám.

nézet latin nyelven

Megint mások úgy vélik, hogy az -i, -e többes számú képzési mód is az -es-ből származik, azonban ez hangtanilag nem igazolható. Alaktani változások[ szerkesztés ] Ebben a részben négy lényeges változásról kell szólnunk.

mi erősíti a látást a látásélességre van szüksége

A legszembetűnőbb, amely megkülönbözteti a latint az újlatin nyelvektől, a névszóragozás erős leegyszerűsödése; az alapvetően kétféle többesszámképzési mód kialakulása, a határozott névelő kifejlesztése, valamint a rövidlátás kezelése csökken igeragozás átalakulása. A névszóragozás redukciója[ szerkesztés ] Az újlatin nyelvek többségében a névszóragozás szinte teljesen eltűnt kivétel a román nyelvbenahol szintén lényegesen leegyszerűsödve ugyan, de a nőnemű főnevek, illetve a szó végéhez kapcsolt határozott névelő esetei megmaradtakés mindössze hímnem — nőnem, egyes szám — többes szám megkülönböztetésére korlátozódott.

A névszóragozás leegyszerűsődése két fő okra vezethető vissza. Az egyik, amint nézet latin nyelven említettük, a szóvégi mássalhangzók lekopása a szóvégi -m például már a klasszikus korban nem hangzottamelyek a legtöbbször az esetragokat jelölték; szintén ehhez kapcsolódik a hosszú—rövid magánhangzó szembenállás eltűnése például bizonyos szavaknál csak ez különböztette meg egymástól az egyes- és a többes számú alakot.

Ez a hangtani jellegű változás, mindazonáltal, még nem indokolja teljesen az esetrendszer eltűnését, hiszen ugyanúgy érintette az igeragozást is, amely viszont mégsem tűnt el, sőt, mondhatni még bonyolultabbá nézet latin nyelven az újlatin nyelvekben.

A másik okot tehát nem a fonetikában, hanem a mondattanban kell keresni.

nézet latin nyelven

A latin szavakat ugyanis általában elöljárószóval használták a mondatokban, a névszóragozással együttesen amely eleve bonyolult és sokszor következetlen voltvagyis az elöljárószó és névszó kapcsolata már önmagában kifejezte a jelentésviszonyokat. Következésképpen a névszóragozás lassan szükségtelenné vált, és bőven beérte a szám és a nyelvtani nem megkülönböztetésével.

A latin esetrendszer maradványai egyedül a személyes névmásoknál találhatóak meg, azonban ez is jóval egyszerűbbé vált: a részes és a tárgyeset a harmadik személyek kivételével összekeveredett, ezzel szemben kialakult egy hangsúlyos és hangsúlytalan szembenállás a névmások között oly módon, hogy a hangsúlyos alakok önállóan, elöljárószóval használatosak a nézet latin nyelven, míg a hangsúlytalan névmások az igéhez szorosan kapcsolódó ún.

Mivel ezek a névmások a részes és nézet latin nyelven tárgyesetet is jelölhetik, sokszor csak a szövegkörnyezetből, illetve az ige jelentéséből derül ki, hogy mikor melyikről van szó, de bizonyos esetekben a beszélő számára semmilyen különbség nincs a részes és a tárgyeset között éppen ezért az újlatin nyelvekben a mordern grammatikusok már nem is tárgy- és részes esetről, hanem ún.

A többes szám képzési módja[ szerkesztés ] A keleti és italo-dalmát, illetve a nyugati újlatin nyelvek közötti egyik legszembetűnőbb különbség a többes szám képzésének módjai, melynek eredete máig vita tárgyát képezi. Megint mások úgy vélik, hogy maga az -i, -e többes számú képzési mód is az -es-ből származik, azonban ez hangtanilag nem igazolható.

nézet latin nyelven

Az alábbiakban néhány példa látható a többes szám képzésére. Nyugati latinság spanyol : Todos los seres humanos portugál : Todos os seres humanos francia : Tous les êtres humains katalán : Tots els èssers humans okcitán : Totes los èssers umans szárd : Totu sos èsseres umanos Keleti latinság olasz : Tutti gli esseri umani román : Toate fiinţele umane A határozott névelő kialakulása[ szerkesztés ] Az újlatin nyelvek nem csupán a latin leegyszerűsödésével jöttek létre: természetesen kifejlesztettek olyan sajátosságokat is, amelyek a latinban nem voltak meg.

példák a látás helyreállításához szemüveg nélkül a szemgyakorlatok nem állítják helyre a látást

Az egyik legjelentősebb ilyen újítás a határozott névelő megjelenése, amely a latin mutatónévmások rövidüléséből származik. Ez alól kivételt jelent a szárd és a baleár-szigeteki katalán, ahol a névelő a latin ipse, ipsa, ipsum, ipsos, ipsas alakokból fejlődött ki baleári katalán es, sa, ses, sos és szárd su, sa, sos, sas, is.