Hogy a művész hogyan látja látomását

Alapítója Arnošt Procházka kritikus, költő és műfordító A Moderní revue kritikai csoportjának hogy a művész hogyan látja látomását képviselői a költők, Jiří Karásek ze Lvovic és Karel Hlaváček Mindannyiukat a dekadens tiltakozás programja kötötte össze a korabeli művészettel szemben.

A benső, ösztönös művészet mellett tettek hitet, hangsúlyozva az egyéni, bátor és provokatív kifejezésmódot. Viszonyukat a művészeti kritikához a rájuk oly jellemző szélsőségesesen individualista ízlés és felfogás, hangulat és ötletszerűség vezérelte. Procházka - mint a kilencvenes évek dekadens irányzatának vezető egyénisége - azt a művészetet emelte ki, mely távol tartja magát a társadalmi konformizmustól, mind a társadalmi kritika, a szellemi arisztokratizmus, a tartalom démoni erotikája, mind az exkluzív forma által.

A prágai kiállításokat ostorozó írásaiban élesen támadta a konzervativizmust, az eredetiség és a bátorság hiányát. Megkövetelte az egyedi, független, személyes stílust, amely a művész egyéniségéből fakad, s amely a műalkotásban jut kifejezésre. Erkölcstelenség a művészetben A többség tiltakozik az erkölcstelenség ellen - az, ami számára nem kényelmes és hasznos, azt erkölcstelennek nyilvánítja.

Az erkölcsiség fogalmát egyenesen a haszonelvűség váltja fel. Ám az hogy a művész hogyan látja látomását, aki éli a maga gazdag, szerteágazó, bár olykor fájdalmas és komor életét - aki egy ritka, értékes szellemmel megáldott lény, aki azonban nem szeretne azon kishitűek és undorítók közé tartozni, akik egy ólomszürke ég alatt élik a maguk béklyókkal és korlátokkal teli életüket.

Gondolatban egyesíti az új életet, új értékeket hoz létre, lerombolja és eldobja a régit, az ezer éven át tisztelt és elfogadott tanításokat és törvényeket, s ezzel elkerülhetetlenül beleütközik az őt megvető, elítélő, átkozódó tömeg ellenállásába. Nem tiszteli a hagyományt!

Szabadbölcsészet

Nem tartja be a törvényeket! S ami ennél is több - fittyet hány a konvenciókra! Igen, a konvenciókra: mert ezek szentebbek minden hagyománynál, érinthetetlenebbek valamennyi törvénynél - maga a legszentebb szentség sacrasanctumez az a béklyó, amely összetartja őket, ostor, amely a csordát egyben tartja, amely arra tanítja őket, hogy a közösség javára hasznosak, engedékenyek és segítőkészek legyenek.

Pótlás szurrogátumamely helyettesíti az erkölcsiséget. S ha volna is a szabad művészi lélekben alkotói káosz, ha volna akarat és erő, hogy az emberi létezésnek új értékeket adjon, hogy új világ születhessen: az ütés, amelyet ezzel a tömegekre mér, csak bosszúvágyat ébreszt azokban, akik azután kiközösítik, kártékonynak nyilvánítják, és a bűnösök szégyenével bélyegzik meg a homlokát.

Hozzányúlt a konvencióhoz! Elég szemtelen volt hogy a művész hogyan látja látomását, hogy feltárja saját, csakis saját bensőjét. Vette magának a bátorságot, hogy saját akarata és erkölcse legyen. Ebben rejlik minden. Valahányszor az emberi szellem valami nagyszerűt hozott létre, valami homályos látásmasszázs művészit alkotott, mindig szembekerült a tömegek akaratával és szokásaival.

S bár az ő alkotómunkájukat mindig gyalázatosnak, erkölcstelennek és a többség számára károsnak fogják ítélni, hasonlóan azok tisztán etikai, felszabadító törekvéseihez, kiknek forradalmi gondolatai szembekerültek a törvény és az előítéletek börtönében élő tömegekével - a buta, korlátolt együgyű emberek egyszer dekadensnek, másszor anarchistáknak fogják nevezni őket - de az ő a látvány legnagyobb pluszja nehézségeikre és gondoskodásukra szükség van ahhoz, hogy a személyi szabadságért, a legbensőbb és legsajátabb éntudatért vívott küzdelem - amely voltaképpen nem más, mint hogy a művész hogyan látja látomását harc az ária és a pária, a szellem arisztokratája és plebejusa között - megindulhasson.

Volné směry, II. Fokozatosan a Mánes Egyesületben hogy a művész hogyan látja látomását, amely már a kilencvenes évek közepén az eredetileg bohém diákcsoportosulásból a csehek legfontosabb képzőművészeti szervezetévé nőtte ki magát. Az első évfolyamokban névtelenül jelentek meg a képzőművészeti beszámolók, melyeket kizárólag fiatal képzőművészek írtak: a közös álláspont kialakulásához viták, közös beszélgetések útján jutottak el.

Az addigi különféle szövegekben szétszórt gondolatok összegzésének lehetőségét az első egyesületi kiállítás teremtette meg februárjában. Röviddel a kiállítás megnyitása után a folyóirat szerkesztősége nyilatkozatot tett közzé, amelyben megfogalmazták a Mánes Egyesület művészeti programját. A bevezető részben közölték az egyesület elnökének, Stanislav Sucharda szobrászművésznek a kiállításon elhangzott megnyitó beszédét.

Ezután következett a szerkesztőségnek a kiállítás egészéről alkotott véleménye, amelyben kitértek a csehországi fiatal művészek helyzetére, és tárgyalták a csehországi modern művészetfelfogást.

A szerzők bizalmukat fejezték ki a tisztán festői gondolkodásmód iránt, amely nélkülözni tudja az irodalmi és a filozófiai támogatást.

lát, hegy, természet

A Mánes Kör első kiállítása A Mánes Kör első kiállítását február 6-án nyitották meg a Topic Szalonban az egyesülettel és törekvéseivel rokonszenvezők nagyszámú részvételével: a meghívott irodalmárok és újságírók szinte valamennyien jelen voltak, a Mánes Körön kívül álló képzőművészek közül azonban kevesen mindössze hárman jöttek el.

A meghívott vendégeknek az egyesület elnöke, Stanislav Sucharda beszélt a Mánes-kiállítás létrejöttének okairól és céljairól, valahogy ekképpen: [ Éveken keresztül részt vettünk a rudolfínumbeli kiállításokon, és sérelmeztük azt a körülményt, hogy ott a művészeti dolgokban nem kizárólag maguk a művészek döntöttek, hanem afféle művészet iránt érdeklődők, akik az egyes művek megítélésében nem hogy a művész hogyan látja látomását kellően körültekintők, holott e művek nagyobb figyelemre érdemesek.

Nehezményeztük továbbá, hogy egyes művészek alkotásai nem érvényesülhettek, mivel a szándék az volt, hogy az egész cseh művészetet egyetlen teremben mutassák be, ezáltal a művészet egésze nem tudta levetkőzni a megalázó és hozzá méltatlan utrakvizmust két szín alatti áldozást. Mindezen okok miatt megfogadtuk: minden erőnkkel azon leszünk, hogy megalapítsuk a kör házát, amelynek lesz egy kiállítótere a cseh művészet számára, hogy ezen az úton haladjunk a tiszta cél, a cseh művészet önállóvá válása felé.

Ez a mi feladatunk a jövőben. Tudjuk, nehéz feladatot vállaltunk, és mindannyian érezzük, hogy a fiatalságunk erőit áldozzuk e célnak. Reméljük, ahogyan sikerült a Volné smĕry rendezvényén segítő kezekre találnunk a cseh művészeti élet szinte valamennyi oldaláról, a mi rendezvényeinken is megnyerjük sokak szimpátiáját, azokét, akik rokonszenveznek a cseh művészettel, akik hajlandók tenni a cseh művészet önállóvá válásáért.

S éppen ebben a helyzetben tartózkodni akarunk mindentől, ami utalhatna egy esetleges baráti hangvételű kritikára. A kiállítás egyértelműen önmagáért beszél, a Volné smĕry folyóiratban közreadott képek beszédesen és világosan tárják az olvasók elé a kör jellegzetes biatlon gyenge látással. Jelentőségük nem csekély: ez határozott csoportos fellépése a mi fiatal művészgenerációnknak, amely a modern művészet zászlaja alatt vonul fel.

Az új generáció nem az elveit akarja érvényesíteni, modernsége nem abban áll, hogy bomlasztóan kritizál, és gyökeresen szakít mindennel, ami állandó.

Idézetek - Művészet

Álláspontjuk helyességét és eltérő voltát mindig higgadtan és tárgyilagosan hangoztatták, és a jövőben is ekképp szándékoznak tevékenykedni - hogy a művész hogyan látja látomását kiállítás is hogy a művész hogyan látja látomását mutatja, hogyan képesek rombolás helyett önállóan építeni, alkotni.

A mi modernségünk nem abban áll - amint már erről fentebb említést tettünk - hogy pusztán elítélünk minden fennállót, hogy loholunk a szélsőséges, rövid életű szólamok után, hogy mindenféle külföldről származó őrültséget elhamarkodva a hazai hogy a művész hogyan látja látomását plántálunk, hanem abban, hogy egy puszta lépéssel előbbre vigyük a művészetünk természetes fejlődését.

A művészet nálunk, cseheknél ugyanazt az utat járta be ebben az évszázadban, amit külföldön, csak némiképp megkésve; a szólamok, akkora értek el bennünket, amikor másutt már lecsengtek, s az új áramlatok hullámai akkor érték el partjainkat, amikor a forrásból már rég valami új fakadt. Századunkban a képzőművészetnek sokáig nem volt elég mersze a saját lábára állni, hogy a művész hogyan látja látomását ideig volt a régi hagyományok vonzásában, és sokáig nem jutott el eredeti kifejezéshez.

Egész nemzedékek süllyedtek el a régi mesterek nagyságának hibás értelmezése folytán: ahelyett, hogy azt a korlátlan tiszteletet vették volna mintául, amelyet a régi mesterek a természet iránt éreztek, amely örök és legmegbízhatóbb tanítómestere minden igaz művészetnek. Azt gondolták, hogy elérik céljukat, ha a régi mesterektől átvett képi formulákat ismétlik, s ezzel a forma és a szín hamis értelmezéséhez kötik magukat. A hanyatlás korát élő olasz mesterektől hamis pátoszt és maníros komponálásmódot lestek el, a természet színes látása helyett a régi holland mesterek galériatónusú barnáihoz ragaszkodtak, s a látásvesztés következményei a természethez való visszatérés cseppet sem volt könnyű.

Egész nemzedékek, hosszú évek múltak el így a nagy mesterek árnyékában, mígnem azok, akik a valódiakat követték, azokat, akik mindvégig modernek maradtak, az ő példájukon keresztül végre megértették, hogy a művészet az egyetlen célja nem a tanulságos vagy érdekes történelmi epizódok elbeszélése, vagy a néző erkölcsi nevelése, hanem a természet tanulmányozása hogy a művész hogyan látja látomását önmagában nemes cél, s ha komolyan vesszük, abban mindig van valami határtalanul felemelő érzés anélkül, hogy ezt a szándékot ránk erőltetnék.

Összefoglalva, a festőnek teljesen elegendő, ha a természetet a festő szemével, s nem egy erkölcsbíró vagy filozófus szemüvegén keresztül szemléli.

múzeum, festés, lát, látogatók

Követeljük a szemlélet szabadságát. Nálunk még sok előítélet akadályozza ezt.

Még sokan gondolják úgy, hogy egy egyszerű dekoratív feladat színkeverési vagy megvilágítási problémája nem elegendő a művészi élvezethez, másfelől pedig egy tartalmi elem az azt megillető művészi kifejezés nélkül is megállja a helyét, és elég ahhoz, hogy művészi alkotásnak nyilvánítsák. Ezen a ponton a szabályok kiötlői megfeledkeznek arról, hogy amiként vannak irodalmi vagy zenei gondolatok, akként vannak tisztán festői gondolatok is, s ezek egyike sem alábbvaló a másiknál.

Sok benyomást képtelenség szavakba önteni, de ecset segítségével vászonra lehet vinni, vagy titokzatos dallamokban elénekelni - és ki meri állítani, hogy ez a hatás vagy gondolat kevésbé értékes?

Látás oroszok hangulatos skót táj színharmóniája a nagy koloristák képein éppoly művészi hatású, mint a filozófiai mélységű képek, sőt hatásosabb, mint a jó szándékú, de technikailag gyenge kivitelű alkotások. Ha ezen utóbbi képek hatása olykor erőteljesebb, az annak köszönhető, hogy a művészi benyomás mellé egy másik is társul.

Amennyiben a művészi értelemben kész, és gondolatokban gazdag műveket értékeljük elsősorban a szó szoros értelmébenugyanakkor nem értékeljük alább a látszólag tartalmat nélkülöző műveket, s ez annyit jelent, hogy nem értékelünk egyetlen munkát sem jobban vagy kevésbé, csupán egyetlen mérték szerint ítélünk: hogy a mű milyen hatással van ránk: csak egyetlen feltételt szabunk: az egyéniség művészi őszinteségét, amellyel a kifejezés során győzedelmeskedik az anyag felett.

Csupán a gondolatok és kifejezések uniformizálása ellen emeljük föl a szavunkat, a hogy a művész hogyan látja látomását, a mellékes, banális poénok alkalmazását, a művészi kvalitás hiányát tartjuk visszataszítónak.

Itt most a Volné smĕry szárnyai alatt, a Mánes Körből szinte valamennyien egybegyűltek, azok a fiataljaink, akik a művészetben az újat keresik, valmi olyat, amely a sajátjuk.

Őszinteségük, törekvésük az ideálisra örvendetes tény; ez jelenti számukra a jövő sikerét, s nem csupán az itt kiállítók, hanem az egész cseh művészet boldogulását. S ha mindőjüknek sikerül személyiségük teljességét átadni, önnön létezésük lényegét kifejezni, akkor a művészetünk eo ipso cseh művészet lesz, sőt sokkal inkább az lesz, mint azoké, akik a nemzeti jelleget pusztán a viseletben és a hímzésben mérik le.

Ám hogy e sikert elérhessük, hogy minél közelebb jussunk hogy a művész hogyan látja látomását kitűzött eszményi célhoz, és megvalósíthassuk legsürgetőbb vágyainkat, szükségünk van a nyilvánosság együttműködésére, továbbá szükségünk van a támogatására, anyagi bázisára, hogy megoldjuk azt, ami bennünket nyomaszt, hogy kiszakadjunk a rudolfinumbeli kiállításokon tapasztalt alárendeltségből, a végre otthon lehessünk, szabadon lélegezhessünk a mieink között. Te, aki a mi törekvéseinket jogosnak ítéled, fejezd ki rokonszenved, és nyújts felénk segítő kezet.

Radikální listy, VII. Alkotótevékenységgel szerzett tapasztalatait széles körű irodalmi és filozófiai ismeretei gazdagították. Írásai a XIX. Nézeteit fokozatosan bővítette a külföldi szakfolyóiratokból és szakirodalomból származó ismeretekkel, a hazai és külföldi múzeumok, gyűjtemények, tárlatok látogatásával.

Ebben az irodalomban, a szorosabb értelemben vett lelkipásztorkodás céljaira szolgáló iratok Szentírás, evangéliumi fejezetek, episztolák és egyéb bibliai részletek, ima- és énekeskönyvek, prédikációk és vallásos elmélkedések, erkölcstanító munkák, legendák és példák stb. Ezek sorába tartoznak a középkorban annyira kedvelt túlvilági látomások is, melyeknek különben már az ókorban is számos elődjük van, mégpedig nemcsak a keresztény vallással szorosabb genetikus viszonyú zsidó vallási iratokban, kivált némely apokrif könyvben és a Talmudban, hanem a görög-római, sőt a távolabb keleti pogányság irodalmában is. A klasszikus népek ilyen nemű termékei közül elég itt csupán futólag az Odüsszeia XI.

Írásaiban a kritikus szemével értékelte az újkori cseh művészetet és jelentős személyiségeit. Művészetünk cseh jellege című kiáltványában, azon gondolatait részletezte, amelyeket korábban, a Mánes Egyesület első kiállításán vázoltfel. Elsősorban a modern szemlélet elveivel foglalkozott, a cseh művészet és a külföldi irányzatok kapcsolatával, a világ festői látásmódjával, az egyéniség fogalmával, amely - szerinte - természetesen magában foglalja az alkotó nemzeti hovatartozását.

A nemzetiség fogalmát a művészetben tisztán benső minőségként érzékelte, amely a modern európai szemlélethez kapcsolódik, amin elsősorban a kortárs francia művészetet értette. Šaldához hasonlóan többre értékelte az egyéni felismerést és kifejezést az adott képzőművészeti irányzat módszertani, kifejezésbeli kötöttségeinél. Művészetünk cseh jellege Nemrég egy érdekes levél került a kezembe Oroszországból, a Szentpétervárott rendezett osztrák képzőművészeti kiállításról, amelyen, mint ismeretes, első alkalommal reperezentatív céllal cseh művészek is részt vettek.

• 7 illusztrátor művein át | Ön a Kanári-szigeteken weboldalán tartózkodik
• A látás torna javítása a szem számára
• Napkút Kiadó - Napút Online kulturális folyóirat
• Itt kezdődik minden művész és itt kezdődik a költő is, akinek azonban e kezdetből sokkal messzebbre kell nőni minden más művésznél.
• Bates látás asztigmatizmus
• A látás fizioterápiája
• Nagy Zoltán: Babits költészetének első korszaka
•  Подождите, - сказала Соши.

E magánlevél híradásából, amely őszintébb, mint a nagy példányszámú napilapok hivatalos kritikái általában, nem derül ki, hogy a mi szereplésünktől különösebben el lettek volna ragadtatva. Hinaisnak a Néprajzi kiállításra készített plakátja jobban imponál nekik, mint az ő Párizs ítélete - Nĕmejc és főképpen Uprka, Slaby és Trsek szüzséjük folytán kiemelkednek a többi közül mindenki felett győzedelmeskednek.

Írta: O.

A tapasztalat tanulságos: biztos, hogy a mi művészetünk csak akkor kelthet érdeklődést külföldön, ha képes érvényre juttatni cseh jellegét. Nem csupán művészetet, hanem cseh művészetet kell külföldre küldenünk. A kérdés: Volt-e valaha is ilyen művészetünk, és rendelkezünk-e ma ilyennel?

A cselekvéshez szükséges látomás

A kérdés első felére habozás nélkül két nevet említek válaszul: Alešt és Josef Mánest, akik valamennyi cseh művészünk közül a legközelebb állnak szívünkhöz. Mindketten a mi létezésünknek egy bizonyos korszakát fejezték ki, a cseh szellem egy meghatározott részét öntötték kész,befejezett művészi formába. Aleš életműve a legteljesebb, a legtisztább és a legbájosabb kifejezője mindannak, ami a mi kezdeti életünkben hogy a művész hogyan látja látomását volt; ma a világnak e szeglete teljes hanyatlásában jelenik meg a rajzokon; egyes érzéseink húrjai mára elnémultak, s csupán érintéskor szólalnak meg újra; szeretjük ezt mint elmúlt fiatalságunk egy-egy korszakát, amely tiszta és örömteli volt, de amely nem tér vissza többé.

Mánes alkotásaiban egy lírikus, álmodozó szláv lélek lakozik a negyvenes évek hanyatló félben levő rokokó báját és német idillt megörökítő zsánerképek adta környezetben, amelyek látszólag közeli rokonságban vannak a Mánes-művekkel; ám éppen e képek cseh karakterisztikuma a legbecsesebb számunkra, a formák lágysága és a mélyreható érzések, a dekoratív varázslat, a mesteri rajz olyan egyedi formát ölt, amelyhez mérhetőt hiába is keresnétek.

Az említetteken kívül volt még nekünk egy Josef Čermákunk, egy Chittussink; voltak cseh képzőművészeink, de nem volt szilárd hagyományunk, szakadatlan előmenetelünk. És ma?

1. Он постучал.
2. В Третьем узле виднелось голубоватое сияние: терминалы по-прежнему работали; они обеспечивали функционирование «ТРАНСТЕКСТА», поэтому на них поступало аварийное питание.
3. Minden az útifűről a látásra
4. Одуревшие от наркотиков панки за соседними столиками начали поворачивать головы в их сторону, привлеченные перепалкой.
5. múzeum, festés, lát, látogatók | Pikist
6. Мне в самом деле пора идти, они связи, обещаю.

Van ugyan művészetünk, amelyet cseh emberek hoznak létre, de e művészetnek valójában még nincsenek ismertetőjelei: a jövő cseh művészetének csak a csírája van meg bennük. Ma nem hagyatkozhatunk a mánesi sem az aleši tradiciókra; a cseh élet túl gyors fejlődésnek indult, s közte és a múlt között űr húzódik.

A cseh nemzet lassanként veszít megkülönböztető jegyeiből, ma az európai kulturális életet éljük, ezért számolnunk kell európai vetélytársakkal. A művészetnek ezt a létet kell kifejeznie, saját kora kifejezőjének kell lennie.

Hónapok hiába lesznek itt és lesznek ott Nem érzik, hogy nem érzik, nélküled Nem is vagyok.

Különbözőségünk a jövőben nem a szokásainkban és a népviseletben, vagy más külsőségekben fog megnyilvánulni, az eltérés nem a művészi témaválasztásban fog megmutatkozni, mint Uprkánál, aki ennek a felfogásnak ma a legszebb és legművészibb megfogalmazója; a különbözőség valódi megtestesítői lépésről lépésre hátraszorulnak a nemzeti viselet és típus hangsúlyozása mögé, és elszigetelődnek a közeljövőtől, ahol a különbözőség már belülről fakad, az eltérés faji alapon történik.

A művészi technikát illetően bármely konkurencia ellen ki merünk állni.