Szemlátomás a színházi


Mindenevő évad

Metz Katalin HOL tart ma a magyar színművészet? Társadalmi-történelmi összetevői éppúgy meghatározzák, mint közismerten szűkre szabott anyagi feltételei, és, mindenekelőtt esztétikai, kultúrtörténeti háttere. Sajnos, nem büszkélkedhetik olyan múlttal, mint teszem azt, az angol színházi élet. Leegyszerűsítés volna azt állítani, hogy ott tart mert ott tarthatahol a polgári demokrácia Magyarországon.

De, hogy egyértelműen függvénye az adott társadalmi közegnek, az vitathatatlan.

Bernd Stegemann: A posztdramatikus színház után

A pénzügyi megszorító intézkedések köztudottan zsugorítják egy ország szellemi, s így kulturális szférájának fejlődési esélyeit, már csak annál fogva is, hogy esetünkben megcsappan a színház közönsége, nem tudja fönntartani vagy legalábbis szemlátomás a színházi színvonalon hatékony működését, s ennél fogva nem tehet eleget hivatásának, hogy elhivatottságát ne is említsük.

A Nyugaton gyakorolt szponzorizáció kialakulása híján előáll a kétségbeesett kapkodás a csekély költségvetési források pótlása végett. Többek között, a művészi minőség rovására, az okkal, ok nélkül alacsonynak vélt közönségigényre való hivatkozással. Természetesen, az igényes drámairodalom és korszerű játék kiszorításának árán. Mégsem tudom pusztán ezzel a kézenfekvő indoklással fölmenteni a színházak utóbbi évekbeli — szemlátomást megromló — művészi minőségét, ha nem is éppen hanyatlását.

Mert e sorok írója makacsul hisz a közönségnevelésben. Igazán vonzó, ám igényes drámairodalmi repertoárral, a néző önazonosulási vágyára építve, önképének, helyzetéből fakadó belső kérdéseinek kivetítésére vállalkozva — áttekinthető, átütő erejű, ha úgy tetszik, érzelemmozgósító színrevitelek sorában — lassacskán teret nyernének a koncepciózus színházi műhelyek a jóféle közönség kinevelésére, megnyerésére.

Való igaz, még ki se alakult a nézők természetes műfajhoz vagy adott színházhoz kötődő rétegződése. Tódulnak a kétes minőségű zenés produkciókra? Lelkűk rajta. De legyen nívós musicalszínházunk, amely óhajuknak eleget tesz. Ám a kispénzű diák és az úgynevezett középréteg színházjegyre spórolt pénzecskéjét ne legyen kénytelen elfecsérelni bulvárelőadásokra.

Tudatosíttassék benne, hogy van érdeklődésének megfelelő választási lehetőség.

  • A 8. látomás olyan
  • Bernd Stegemann: A posztdramatikus színház után - albaeskuvo.hu
  • Hogyan javítja a videó a látást
  • Hogyan lehet megérteni a látás hány százalékát
  • Színháztörténeti könyvtár
  • Látásélesség betegség
  • Idézetek - színházi
  • Asztigmatizmus látásbetegség

És ne a lagymatag, ide-odakacsintó középszer, a gombamód szaporodó musicalprodukciók jelentsék az alternatívát. De ehhez tehetség és tettrekészség is kell. Mármint a színházak részéről.

Tény, hogy megcsappant, illetve megszűnt a művészetek politikai szelepszerepe. Tagadhatatlan, hogy ezzel csökkent vonzerejük is. Nincs már szükség a kimondhatatlan tények és igazságok áttételes játékban való közzétételére.

1. A 18. SZÁZAD VÉGÉNEK MAGYAR DRÁMA- ÉS SZÍNHÁZELMÉLETE

És mégis, a kultúrszomjat a színházak által is föl kell kelteni az emberekben. Egyrészt a fiatalság igényességre nevelésével, másrészt, klasszikus mércékkel mérhető, kiváló előadások létrehozásával. Persze, ez nem megy a kényelmesség föladása nélkül. A gondolkodás, alkotás restségének leküzdése nélkül. Mert, mi tagadás, ezzel is szembesülünk. Csak körül kell nézni a színházak táján.

És hányat láthatott egy-két évtizeddel korábban.

szellem látvány súlyosbodó látási fejproblémák

Ne áltassuk magunkat: igen, művészi válságban is van a színház. Annak ellenére, hogy az önáltatók azzal szoktak védekezni, hogy a kritikusok szerint mindig is válságban volt.

Óriási rovarok - kiállítás a Globe színházban: A Molotov-bőrfutrinka paktum

Bármely művészetnek, már ha be nem éri a tisztes ipar gyakorlatával, saját korát kell kifejeznie. Vajon miért vonzotta az Erzsébet-kori közönséget saját korának viszonylatrendszere Shakespeare drámáiban? És miért marad távol a magyar publikum a ma égető kérdéseire utaló míves klasszikusoktól, vagy a jelenkori magyar dráma létünket boncolgató, ecsetelő kísérleteitől?

Minden bizonnyal része van ebben az áhított élmény elmaradásának.

Idézetek - színházi

A karzat és a zsöllye koronként egyként méltányolta a remekműveket, a színpadi értékeket. Túl sok erőfeszítéssel járna? Nem szólva a nyilvánvaló tehetségről a mindenen eluralkodó középszerűség helyett, és az érdekösszefonódások elsöpréséről Ehhez persze igazi korszerű drámákra, jó társulatokra, mindenre érzékeny rendezőkre, színészekre lenne szükség.

Nem tagadhatjuk, hogy ilyenek igenis léteznek. S az újonnan alakult társulatok, ezernyi gonddal küszködve, a pályakezdés keserves vajúdásában nem igazolták még reményeinket, nem kerekedtek fölibe deklarált törekvéseik nyomán kelt elvárásainknak. Túlságosan is emlékeztetnek a nagy múltú színházak színvonalbeli ingadozására, tendenciáira vagy éppen bizonytalan kimenetelű útkereséseire.

Persze, a reményt nem adhatjuk föl: előbb-utóbb talán magukra találnak. Európai viszonylatban meglehetősen későn, a kallódó, gyakorta leigázott kis népek sorsát osztva. A romantikus pátoszt lassacskán fölváltotta a naturalizmus, a két világháború közt úrrá lett a csaknem leküzdhetetlen társalgási stílus, majd a Sztanyiszlavszkij fémjelezte orosz realizmus üdvözült — mindenkor óvatosan kikerülve az Európa-szerte kisarjadt igényes avantgárd irányzatokat, melyek szervesen beépültek a művészetek, így a színház történetébe is.

Gondoljuk csak el, hol tartana a piktúra az életében kiátkozott, holtában ünnepelt VAN Gogh nélkül? szemlátomás a színházi

Mert ez is visszahúzó erőként gátolta a kor követelményeivel lépést tartó, kihívásaival farkasszemet néző, gondolatébresztő, érzelemmozgósító színművészet általános kialakulását Magyarföldön. A belülről fakadó, tehetségben fogant kifejező erőt hiányolom, amely szétfeszíti a kiüresedett színpadi sémákat, tartalommal helyettesíti a közhelyszerű megoldásokat, friss szemlélettel söpri el a semmitmondó rutint — mindezt a darabbeli gondolatok, s a rendezői világkép minél szuggesztívebb tolmácsolása érdekében, legyen ilyen vagy amolyan stílusú, indíttatású a produkció, az adott előadás.

Kifejezőerejüket, célratörő színpadi eszközeiket gyarapította, csiszolta. Hogy a néző szinte szavak nélkül is értse a helyzet drámaiságát, hogy egyetlen fölös, rutinos taglejtés nélkül is szemlátomás a színházi a belső izzást, indulatáramlást. A megrendülést manapság — megannyi elunt áldinamizmus, trükk, agyondíszletezés, műtevékenység helyett — sokkal több eséllyel váltja ki, teszem azt, a puritán, a cselekmény lényegére összpontosító rendezés. Amivel a középszer bizony örökösen adós marad.

Szülőség 6 Minden írás ellenállhatatlan belső igénye közös: meghaladni a beszédet. Mindegyiket a lehetetlen megfogalmazása érdekli. Közös vonásuk még a teatralizálási szándék is: a nyelvet olyan színházi tevékenységnek tekintik, mely lehetővé teszi, hogy hozzáférkőzhessenek a nyelvnek valamiféle végtelenjéhez.

Persze, mindez nem értendő egységesen valamennyi színházra. Társulati összetételük, múltjuk, művészi céljaik, minőségük, közönségvonzatuk sokfélesége okán sem. Annyi azonban bizonyos, hogy kivált, az űn.

Ilyen színháztörténeti esemény Németh László Szemvizsgálati levél p az 'os forradalom előestéjén, a Nemzeti Színházban. A tragikus letargiából ébredő nemzet, a drámairodalmi és színpadi sematizmus béklyóit is letörve, történelmi önvizsgálatba fogott. Rendezőik a kor s a közelmúlt felelős szembesítésével váltottak ki színpadi izgalmat. Bár a metaforákkal átszőtt, testi kifejezőerőben gyarapodó színművészet mégsem sarjadt ki mifelénk, mint mondjuk, a moszkvai Tagankában, vagy Krakkóban, Varsóban, Prágában, Belgrádban és Bukarestben.

A szomszédok fogékonyságát, rugalmasságát, kifejező szemlátomás a színházi fokozódását paradox módon elősegítette a keményebb kulturális diktatúra bumeráng-effektusa. Színművészetünk; jelenlegi állapota szorosan kötődik e fönt vázolt, korábbi időszak felemás eredményeihez. Közhelyszámba megy, hogy a kaposvári színház évtizedeken át jobban kihallotta a kor szavát, mint a legtöbb fővárosi társulat, s az is, hogy a Katona József Színház erős csapatként, magas minőségi követelményeknek eleget téve nevelte ki a maga közönségét, s az Európai Színházak Uniójának tagjaként, meg annak előtte is járta a világot.

A kifáradás jelei azonban rajtuk is megmutatkoznak. Tematikai és szemlátomás a színházi bizonytalanság lett úrrá rajta. Jeles színészei távozásával nyilván nagy vérveszteség érte a színházat.

Tájkép színház után

Hiányérzetet mégis inkább a művészi tétovaság kelt bennünk. Már csak annál fogva is, hogy társulatának java épp a Katonából jött át, hajdani szemlátomás a színházi hívására. És mindkét színház jobbára fiatalokkal, ha nem éppen pályakezdő színészekkel egészült ki, aminek hosszú távon remélhetőleg meg is lesz a foganatja, de eddig inkább az éretlenség, tapasztalatlanság irányában hatott.

Székely, videó lézeres látáskezelés konok pedagógiai meggyőződésből, kezdőkre bízta első évadjuk három előadását. Csongor és Tünde; Homburg hercege; A patika Persze, vitatható az eredmény. A tiszteletre méltó törekvés még nem rajzolja ki a határozott jövőképet, sem a rendezőkét, sem a színházét. S a rég várt Szemlátomás a színházi Gábor-rendezés, a Don Juan nem lépte túl alkotójának árnyékát, akinek nevéhez hajdan sokkal szuggesztívebb előadások fűződtek.

Holott a magyar színjátszás színe-virága szerződött az új társulathoz. A jó repertoár, a megcélzott művészi minőség, s a kitűnő társulat ellenére művészeti törekvéseiket, profiljukat körvonalazni szinte lehetetlen.

Nehezen kerültek egyazon hullámhosszra Taub János Koldusoperajának stilizált persziflázsában, eljelentéktelenedtek az Szemlátomás a színházi szelekben; kimagasló előadást nyújtottak — az érthetetlenül letaglózó bírálatoktól függetlenül — a Szájkosárban, bravúros teljesítményt nyújtott DARVAS, Garas és IGLÓDI a különben zavaros szemléletű Godot-ra várva-produkcióban; nemigen lelték helyüket a színészek Vlad Mugur merőben szokatlan jelrendszerű Vízkeresztiében és A hazugban.

Itt is a magyar színművészet tehetetlensége, jobb esetben bizonytalansága mutatkozik meg a korszerű, tartalmas, gondolathordozó színpadi kifejezőeszközök birtoklásában. A Budapesti Kamaraszínház stúdiószínpadai ezzel szemben reményre jogosítottak. Lehetőséget minderre talán a Józsefvárosban népszerű előadásokkal szerzett anyagiak adtak.

Kultúra: Mindenevő évad - albaeskuvo.hu

A Vígszínház halad tovább a maga ún. A Madách Színházat annyira elárasztotta a musical és a kommersz, hogy a rangosabb darabok előadását is sajnálatosan lehúzza az igénytelenebb színházszemlélet.

Tekintélyes múltjával, hajdani presztízsével, politikai csatározások metszéspontján — átokként hordozza magán különleges státusát.

E néhány sorban nincs mód az ún.

szemlátomás a színházi fekete-fehér látású ember

Vannak bőviben, szemlátomás a színházi megkérdőjelezik elhivatottságát a nemzeti drámairodalom ébrentartásában, a klasszikusok s a kortárs magyar művek élenjáró bemutatásában. Holott épp e nemes törekvések írhatók a javára, no meg a repertoár igényességének, sokszínűségének célul tűzése. Ellene szól azonban az igazgatócserék során halmozódó heterogén társulat, a színészvilág legendás nagyjaitól a tucatszínészekig.

Rontja a színvonalat a rendezői folytonosság, illetve a fölfrissülés évek, ha nem évtizedek óta húzódó hiánya. A meghívott rendezők többnyire kitértek az igazgatóság szemlátomás a színházi elől, a vállalkozók pedig felemás eredménnyel dolgoztak. Mi tagadás, igencsak ráfér a Nemzetire a művészi megújulás, hisz az előadások minősége sokszor valóban nem felel meg a korszerű követelményeknek.

szemlátomás a színházi látás plusz 2, ahogy az ember látja

Tehetséges rendezők, jó társulatépítés nélkül nincs esély az előrelépésre. A nemzet színháza nem engedheti meg magának, hogy avítt legyen.

Az új főrendezőre, bárki lenne is, a jó hagyományok, s a kor kihívásaival való színházművészeti szembesülés, egyszóval, a megújítás vár. Tévedés ne essék, nem az ún. Nem ejtettem szót ezidáig az ún. Holott világszerte hozzátartoznak immár a színházi palettához. Elsősorban a szemlátomás a színházi kivált a fiatalok igényét szolgálják ki, a maguk sajátos kifejező eszközeivel, szemléletmódjával. Eredményeik beépültek az egyetemes színházművészet jelenébe, s gazdagították a produkciók javát.

  1. Magyar színháztörténet I. – / 1. A SZÁZAD VÉGÉNEK MAGYAR DRÁMA- ÉS SZÍNHÁZELMÉLETE
  2. Milyen jól lehet látáspróbát tenni
  3. Tájkép színház után - Magyar Szemle
  4. Szemészeti pzo
  5. Bernd Stegemann: A posztdramatikus színház után A Theater heute
  6. Látáskárosodás látható a tanulókban

Nem idegen testként hatottak az egyes nemzeti színművészetek organizmusában, hanem serkentőleg: ez utóbbiak vérkeringését frissítették föl. A magunk társadalmi, történelmi, kulturális feltételeinek megfelelően kell megteremtenünk egy sajátos, ám korszerű színjátszást. Harag György, a legendás erdélyi előadások néhai rendezőjének szavaival élve, a szülőföld sajátosságait figyelembe véve kell megújítanunk — a kor követelményeinek parancsára — a színházművészetet. S ehhez igenis jobbnál jobb színészeink vannak.

Legkevésbé sajnos a rendezőinkre támaszkodhatunk, akiknek csak töredéke mentes a rutin rozsdájától, vagy a mesterkélt agyszülemények és mutatványok riasztó különcködésétől. Áldatlan vállalkozás, megvallom, honi színjátszásunk megannyi komponensét, adott szemlátomás a színházi latolgatni. Nem hagyja érintetlenül e kórság a drámaírók foglalkoztatását sem.

Account Options

Úgy tetszik, ahogy a lapoknak, a színházi műhelyeknek is megvannak a maguk csaknem kizárólagos favoritjai. Pedig az értékmentés soha nem volt fontosabb. A színházaknak — törik-szakad — történelmi kötelességük a kortárs dráma átkos megosztottságtól független fölkarolása.

Talán épp az új művek hatnak majd serkentőleg a színpadi eszközök megújítására is, ahogy annak szemlátomás a színházi, szemtanúként vallhatom, Harag György utánozhatatlanul puritán, expresszív, erdélyi magyar színházművészete is a hazai drámák színpadra segítése közben kelt életre. Nem kerültek közönség elé abszurdjai, vagy újabb történelmi drámái.

Holott egyetemes érvényű, gondolatgazdag színjátékai európai mércével mérhetők. S persze, sorolhatnám a példákat. Sorolhatnám szemlátomás a színházi érdemtelenül színre kerülő művek, szerzők nevét is Nem annyira minőségben, mint szemlátomás a színházi szemléletmódban. Igazi nagy dráma ugyanis akkor születik, amikor az író sorskérdéseket vet föl Arra a dramaturgiai szempontra utalok, hogy a szereplők drámája önmaguk számára élet-halál kérdés.

Még Moliére-nél is a figura sorsa dől el azon, hogy megnyeri-e a küzdelmét vagy sem