A látás alapja.


Az érzékelés tudománya - A látás

A látás Egyik legfontosabb érzékszervünk a szemünk. A látás alapja egészséges emberi szem az elektromágneses sugárzás látható fénynek nevezett, körülbelül nm és nm közötti hullámhosszú tartományát fogja fel. Az elektromágneses spektrumnak a látható fénnyel határos tartományai az ultraibolya 10 nm— nm a látás alapja az infravörös nm—1,3 μm l. A szemnek a látásban betöltött szerepe sokrétû.

a látás alapja hogyan lehet javítani a látást tabletták nélkül

Részt vesz a környezet optikai leképezésében, a változó fényintenzitásokhoz való alkalmazkodásban, a fény elektrokémiai jellé, majd idegimpulzusokká alakításában és a képi információ elôzetes kiértékelésében is. Léteznek állatfajok, amelyek a számunkra nem látható ultraibolya sugarakat is képesek érzékelni. Sok, nekünk fehérnek tûnô virágot a rovarok színesnek látnak az ultraibolya-tartományban.

Orvosi biofizika | Digitális Tankönyvtár

Nemrég egy emlôs állatról is a Glossophaga soricina nevû színvak denevér sikerült kimutatni, hogy látása a rövid hullámhosszak felé nm-ig terjed. A szem vázlatos szerkezete A molekuláris szinttôl a szerveken át az ökoszisztémákig szoros összefüggés van a biológiai a látás alapja szerkezete a látás normája mennyi mûködése között.

Bővebben: Elsődleges látókéregventrális rendszer és dorzális rendszer Az OGM-ből az információ az agykéregbe jut, amelynek első állomása az elsődleges látókéreg.

Az alábbiakban a szem szerkezetét mutatjuk be a látás biofizikai alapjainak megértéséhez szükséges részletességgel.

A szem és a retina felépítése Az emberi szem egy hozzávetôlegesen 2,5 cm átmérôjû gömb alakú szerv, amely formáját a belsejében uralkodó 10—22 Hgmm 1,3—2,9 kPa túlnyomásnak köszönheti.

A szemgolyó három rétegbôl áll, vázlatos szerkezetét a IV. A legkülsô erôs fehér burok az ínhártya scleraamely elöl átmegy az átlátszó szaruhártyába cornea.

A középsô réteget a szivárványhártya irisa sugártest corpus ciliare és a látás alapja érhártya choroidea alkotja. A sugártesthez kapcsolódó lencsefüggesztô rostok zonula ciliaris rögzítik a lencsét. Az iris közepén található nyílás a pupilla. A legbelsô réteg az ideghártya retinaamely a fényreceptorokat is tartalmazza.

A központi idegrendszer részét képezô ideghártya fogja fel a fényingert és továbbítja az agy felé a kiváltott ingerületet. Emellett a retina a vizuális információ értelmezését is elkezdi, például felismer megvilágításbeli kontrasztokat és mozgásokat.

A retinában a látási információ feldolgozásában több mint fajta idegsejt vesz részt, amelyek alaptípusait, és azok elrendezôdését a IV.

Az emberi szem és a látás

A retinára esô fény érzékelését végzô sejteknek két csoportját különböztetjük meg: csap- és pálcikasejteket. A pálcikasejtek száma egy egészséges szemben millió, a csapoké 6,5 millió. A csapok felelôsek a normális fényintenzitások melletti nappali 1— luxa pálcikák pedig a szürkületi —10 lux látásért. A látási információ elôzetes kiértékelésében résztvevô idegsejteknek az alábbi négy fô típusát különböztetjük meg: horizontális, bipoláris, amakrin- és ganglionsejtek.

A szemet elhagyó látóideget a ganglionsejtek axonjai képezik. A retinában több egymás mellett elhelyezkedô receptorsejtbôl származó inger egyetlen ganglionsejtre jut. Ezt a jelenséget az ingerületi jel konvergenciájának nevezzük.

A pálcikasejtek jele erôsebben konvergál, mint a csapsejteké. Mindkét típusú receptorsejt mûködését több serkentô vagy gátló jellegû szinapszis befolyásolja. Ezeknek a retinális képkiértékelésben van fontos szerepük. A látás alapja emberi szem érdekessége, hogy a retinában a receptorsejtek nem a szem belseje felé fordulnak, hanem az érhártya felôli oldalon helyezkednek el.

a látás alapja

A fényérzékeny sejteknek és a pigmentált epitheliumnak az érintkezése fontos a fotoreceptorok megvilágítás utáni gyorsabb regenerációjához. Az ilyen elrendezôdés ugyanakkor azzal jár, hogy a fénynek át kell haladnia a retinán ahhoz, hogy a fényreceptorokat elérje.

Ugyanez azt is eredményezi, hogy az idegrostoknak át kell menniük a fényérzékeny sejteket tartalmazó rétegen ahhoz, hogy a látás alapja a szembôl. A látóidegköteg becsatlakozásának helyén fényreceptorok nem találhatók.

Ez a vakfolt IV. Normális körülmények között létét azért nem érzékeljük, mert az agy a vakfoltra esô hiányzó a látás alapja annak környezetével, vagy a másik szembôl jövô információ alapján a két szem vakfoltja a látómezô más-más részeire esik pótolja.

A látómezô közepén lévô tárgyak a retinának a sárga folt macula lutea nevû részére képezôdnek le. Ennek a közepén található mélyedés a fovea, ahol nincsenek pálcikasejtek, és a csapsejtek sûrûsége a legnagyobb. A fény akadálytalanabb érzékelése érdekében errôl a helyrôl a IV. A receptorsejtek mögött a pigmentált epithelium helyezkedik el, amely a nagy melanintartalmánál fogva elnyeli a rá esô fényt, és így csökkenti a nemkívánatos visszaverôdéseket.

A fovea szerkezetének vázlata IV.

A lábasfejûek szemében a csapok és a pálcikák a retinának a legfelsôbb rétegében helyezkednek el úgy, hogy a beérkezô fény abszorpciója kisebb veszteséggel mehessen végbe. Ezeknek az állatoknak nincs vakfoltjuk sem. A fotoreceptor sejtek szerkezete A fotoreceptor-sejtek egy külsô és egy belsô szegmentumból állnak, amelyeket egy vékony csillószerû rész kapcsol össze IV. A pálcikasejtek külsô szegmentumát sûrûn egymás mellé tömörülô lapos membrán vezikula tölti ki.

Ezek a korong alakú képzôdmények az ún.

Helyesebben szólva: ezek az eszközök lemásolják a szem felépítését. A kamera optikája a szaruhártyának, a csarnokvíznek és a szemlencsének felel meg.

A csapsejtekben a kültag plazmamebránjának az egymásra simuló ki- és behajlásai hoznak létre a pálcikák fotoreceptív korongjaihoz hasonló membránstruktúrát. Ez a kültagban elhelyezkedô membránrendszer felelôs a fény érzékeléséért, míg a beltag végzi a sejt metabolizmusának nagy részét. A beltag tartalmazza a szinaptikus végzôdéseket is.

Ezek a sejtek olyan rövidek, hogy a fény által keltett változások sejten belüli továbbításához nincs szükség akciós potenciálra. A külsô szegmentum potenciálváltozásai a belsô szegmentumra is átterjednek, és direkt módon modulálják a neurotranszmitter-szekréciót.

A pálcika- és a csapsejtek elektronmikroszkópos képe felül és vázlatos szerkezetük alul A pálcikasejtek fényérzékelését a bennük lévô fényérzékeny anyag, a rodopszin teszi lehetôvé. A látási potenciál a G-proteinhez kapcsolt receptorok népes családjába tartozik, és a a látás alapja korongok membránjának mintegy tömegszázalékát teszi ki.

Ez a legalaposabban tanulmányozott receptorok egyike. Két részbôl áll: egy fehérjekomponensbôl és egy ehhez kovalensen kötött pigmentbôl IV. A rodopszin integráns membránfehérje, amely hét transzmembránhélixet és a membránból hosszan kinyúló citoplazmikus véget tartalmaz.

A fehérje alkotó az enzimtulajdonságokkal rendelkezô opszin. A rodopszin fényelnyelésért felelôs pigmentje a cisz-retinál A, amelynek oldatbeli abszorpciós maximuma az ultraibolya-tartományba, nm köré esik. A pálcikasejtek rodopszinjában az elnyelés maximuma kb. Ennek az az oka, hogy a fehérjekörnyezet a retinál abszorpciós maximumát erôsen eltolja. A csapok a pálcikák rodopszinjához hasonló, cisz-retinált tartalmazó kromoproteineket, ún.

Három eltérô fotopszin létezik.

A látórendszer két fő részből áll. A perifériás érzékszervben, a szemben foglal helyet az optikai rendszer és a retina ideghártya : a retina tartalmazza a szenzorokat fotoreceptoroktovábbá a fényingerek feldolgozásához szükséges kezdeti neuronkapcsolatokat. A retinában helyet foglaló fotoreceptorok és idegi összeköttetéseik a központi idegrendszer részét képezik. A központi idegrendszer további részei, a látópálya és a kéreg elemzik és szintetizálják a retinában már előzetesen feldolgozott vizuális jeleket. A látórendszer teljesítőképessége több szempontból is egyedülálló.

Ezek spektrális tulajdonságai különböznek egymástól, amiért a cisz-retinál eltérô fehérje környezete a felelôs. Minden csapsejtben csak egyfajta fotopszin fejezôdik ki. Ennek megfelelôen három eltérô spektrális tulajdonságú csapsejt fordul elô az emberi szemben.

milyen eszközökkel javítható a látás fejfájás falusi látomás

Optikai leképezés a szemben A látás elôfeltétele, hogy a szem optikai rendszere a vizsgált objektum képét a retinára vetítse. A fény a pupillán át a szaruhártya, a csarnokvíz, a lencse és az üvegtest közötti határfelületeken megtörve jut az ideghártyáig. Ezek a felületek egy hozzávetôleg dioptriás törôrendszert alkotnak, amely a tárgyaknak a fordított állású valódi képét hozza létre a szemfenéken.

A nagyobb szög alatt látszó tárgyak retinára vetülô képe nagyobb, ezért a közeli tárgyak nagyobbnak és így részletdúsabbnak látszanak. Megállapodás szerint 25 cm-nek tekintjük a tiszta látás távolságát, amely a legkényelmesebb olvasási távolság a legtöbb ember számára.

A pupilla szabályozza a retinára jutó a látás alapja mennyiségét: nagy intenzitásoknál akaratunktól függetlenül összehúzódik, gyenge fényben pedig kinyílik.