Kombinációs látás kialakítása a sakkban


kombinációs látás kialakítása a sakkban aki a látás hogyan kezeli az asztigmatizmust

Állomások és mérföldkövek A sakk képességfejlesztő hatásainak kutatása külföldön és Magyarországon Évszázadok óta ismert, hogy a sakk sokoldalúan fejleszti a gondolkodást, erőteljes hatást gyakorol a kognitív struktúrák alakulására, az alternatívákban történő gondolkodás fejlődésére, a kombinációs készség kialakulására. A szerző tanulmányában egyrészt arra vállalkozott, hogy történeti áttekintést adjon arról, milyen módon vizsgálja a pszichológia a Bevezetés Napjainkban kombinációs látás kialakítása a sakkban több területen érzékelhetők a tanulás, a kutatás, a művelődés és a sakkozás együttműködésének előnyei.

A sakk képességfejlesztő hatásának vizsgálata

Játék és tudomány kapcsolata alighanem a teljesítménymérésben és a képességfejlesztésben, továbbá a mesterséges intelligencia területén, azaz az informatikában gyümölcsözik leginkább, ám a sakk szellemi horizontot tágító hatása túlterjed ezen. Mindez valóságos kincsesbánya lehet azoknak, akik a játék iránti érdeklődéstől indíttatva egyszeriben a magaskultúra olyan varázslatos vidékein találják magukat, amelyek meghódítására különben csak legmerészebb álmaikban gondolhatnának.

A kreatív potenciál érvényesülését alapvetően meghatározhatják a korábban már többször kiemelt környezeti tényezők, köztük a vizsgált személy családjának szocioökonómiai jellemzői. Erről számolnak beZigler és munkatársai egy es tanulmányukban. Gazdaságilag előnyös és hátrányos helyzetű, nyolc-kilenc éves tanulókat összehasonlítva azt kapták, hogy az egyik társadalmi osztályból származó gyerekek nem bizonyultak konzisztens módon kreatívabbnak, mint egy másik társadalmi osztályból származók.

Feltehetően a művészek, nemkülönben a bölcselők e kitüntetett érdeklődése is ösztönözte annak idején a psziché és a gondolkodás rejtelmeit immár intézményes keretek között tanulmányozó lélekbúvárokat arra, hogy mind tüzetesebben szemügyre vegyék a sakkot mint az emberi szellem és érzelmi tevékenység tükrét, bizonyos értelemben alakítóját. Napjainkban több tucat ország iskoláiban — egyes helyeken szociális indíttatású közoktatási programok keretében — oktatják fakultatív tárgyként a sakkot, de óvodákban, sőt felsőoktatási intézményekben is szaporodnak az ilyen jellegű képesség- és személyiségfejlesztő kísérletek.

Jóllehet Magyarország több mint másfél évszázada a sakkozás vezető országai között foglal helyet, a királyi játék általánosan emberi szempontból hasznos oldalainak feltárásában lemaradtunk.

kombinációs látás kialakítása a sakkban taxi látás plusz nappali éjszaka

Az oktatásügy és a munkaerőpiac élesedő kihívásai, a modernizáció kényszere és azok a gyakorlati eredmények, amelyek az utóbbi évtizedekben a szellemi torna nevelés-lélektani és pedagógiai kiaknázásában születtek, az elmetorna e vetületeinek alaposabb vizsgálatát indokolnák. Neveléstudományunk és pszichológiánk csak lassan ismeri fel e tevékenységek jelentőségét. Mindez nem homályosíthatja el azt a tényt, hogy az ország különböző településein hosszú évek óta tanárok kombinációs látás kialakítása a sakkban sakkoktatók tucatjai terjesztik szívós munkával a hatvannégy mezős csatározás tudományát iskolákban és tanintézeten kívül, s tapasztalataikból néhány könyv is született.

hiperopia lézeres korrekciója gyenge látású harcosok

E tanulmány szerzőit az a felismerés vezeti, hogy a kognitív pszichológia előretörésének láttán, a tudás alapú társadalom küszöbén különösen nagy a tehetséggondozás és a képességfejlesztés jelentősége, ezért társadalmi fontossága lehet annak, hogy a sakkjátékban rejlő személyiségformáló lehetőségeket egzakt módszerekkel, minél teljesebben feltárjuk és kiaknázzuk.

Kéz a kézben a lélektannal Bár a sakkjáték személyiségformáló hatása mellett érvek garmadája vált ismertté az évszázadok folyamán, az olykor bámulattá fokozódó elismerés azóta párosul kézzelfogható szakmai érvekkel, amióta a lélektanban megindultak az adatgyűjtésen és személyes megfigyelésen alapuló kutatások. Az első nagy feltűnést keltő, sakkal összefüggő vizsgálatot Alfred Binet végezte, aki a Sorbonne kísérleti lélektani laboratóriumában sakkozókat és fejszámolókat vont be az intelligenciakutatás tárgykörében folytatott emlékezetvizsgálataiba.

távolság a nézőasztaltól a perifériás látás eltűnik

A tudós utólag bevallja, hogy több esztendeig az egyik nagy kortársa, Hyppolite Taine által leírt esetnek — meg nem nevezett amerikai sakkozóról van szó — adott hitelt, s úgy gondolta, a szóban forgó szellemi bravúr alapja a vizuális memória. Három év után azonban elbizonytalanította Alphonse Götz  Goetz — eredeti nevén A.

Geoffroy Dausay maga is sikeres vakjátékos — kijelentése, hogy a vizuális emlékezetnek semmi köze a vakjátékhoz. Götz a La Stratégie című francia sakkújságban cikket jelentetett meg erről a témáról, és azt állította, hogy a tábla és kombinációs látás kialakítása a sakkban bábok látása nélkül sakkpartit játszó személy csupán számításokat végez, más szavakkal a vakjáték kizárólag a lehetőségek latolgatásán és a változatok kiszámításán alapul, nem pedig a látószerv emberfeletti teljesítményén.

Mivel Binet nehezen tudta elfogadni ezt a véleményt, különböző erősségű sakkozókat vont be vizsgálódásába. Az ő a válaszaik oly módon egészítették ki elzászi származású pályatársuk megállapítását, hogy az általa említett tényezők — akárcsak olyankor, amikor látjuk a táblát — szükségesek ugyan a vakjátékhoz, de egy meghatározott célra irányulnak.

rodenstock szemészet

a rövidlátás plusz vagy mínusz

Ugyanis az, aki vakon sakkozik, arra kényszerül, hogy valamennyi játszma változó állásait valamilyen formában fel tudja idézni maga előtt. A nézetek zűrzavarában a pszichológus akként kívánt rendet teremteni, hogy összegyűjtötte mindazok megfigyeléseit, akik a tábla megtekintése nélkül jó színvonalon sakkoztak, és akikkel kapcsolatot tudott teremteni.

Binet ugyanazt a 14 kérdést tette fel a felmérés résztvevőinek, de a beérkező válaszok ennél többről is tudósítottak, mivel beküldőiket esszészerű vallomásra vagy éppen parttalannak tetsző kitárulkozásra ragadtatta a téma.

Binet-t érdekelte, milyen formák, színek, alakzatok jelennek meg a sakkozó lelki szemei előtt vakjáték közben, de kíváncsi volt az esetleges hangjelenségekre is, valamint olyan személyes vonatkozásokat is firtatott, hogy milyen a megkérdezett memóriája, jó matematikus-e az illető, illetve jeleskedik-e a fejszámolásban. Tudakolta továbbá a szavak, azaz a belső monológ szerepét az állások felidézésében és a keletkező problémák tudatosításában.

Állomások és mérföldkövek

Végül az is érdekelte a pszichológust, hogy ha egy vak ember megtanul sakkozni, s a tapintással megismert bábuk alakjából és helyzetéből hasonló következtetéseket von le, mint a táblát alkalmilag mellőző, de ép szemű sakkozó, akkor a látó sakkozó számára is van-e jelentősége az érintés képzeletbeli élményének a vakjátékban.

A tudós Angliából, Németországból és Spanyolországból, sőt még Kubából is kapott válaszokat, erős amatőrök mellett néhány világnagyság szellemi tornász is nyilatkozott neki, a legismertebb párizsi bábutologatók pedig arra is vállalkoztak, hogy a Sorbonne pszichológiai laboratóriumában részt vegyenek néhány kísérletében.

A sakkozók emlékezetével kapcsolatos vizsgálatairól készített összefoglalásában Binet leszögezi, hogy a játékosok szerint az kombinációs látás kialakítása a sakkban és gyakorlati felkészültségen kívül a vaksakkozás legfontosabb összetevője a memória és a képzelőerő.

kombinációs látás kialakítása a sakkban

Az utóbbi tényező ebben az összefüggésben úgy jut szerephez, mint ahogyan a pszichológiában a vizualizáció szakkifejezést használják, vagyis mint megjelenítés, egy bizonyos ismeret látvánnyá alakítása. Minden átlagos ember rendelkezik több-kevesebb vizuális memóriával és képzelőerővel, de korántsem mindegyikükben van meg az a képesség, hogy adottságai segítségével pontosan felismerje és észben tartsa a sakktáblán álló számos figura megannyi viszonylatát.

Binet rávilágít a vizuális képzelőerőnek arra a — vizsgálatai során feltáruló — jellegzetességére, hogy e képesség túlnyomórészt absztrakt, vagyis a megjelenítendő tárgynak csak azokat a tulajdonságait veszi figyelembe, amelyekre az adott játékhelyzetekben szükség van. Összegzését azzal a katartikus megállapítással zárja, hogy hiába helyezzük górcső alá az ember sokrétű szellemi életét, soha nem ragadhatjuk meg teljességében.

  • Látásműtét 40 év után
  • A kreatív potenciál érvényesülését alapvetően meghatározhatják a korábban már többször kiemelt környezeti tényezők, köztük a vizsgált személy családjának szocioökonómiai jellemzői.

Ha láthatnánk azokat a folyamatokat, amelyek egy sakkjátékos fejében végbemennek, az észlelések, elképzelések, ötletek, mozgások és szenvedélyek olyan végtelen forgatagát pillanthatnánk meg, amelyről a leggondosabb leírás is csak tökéletlen képet adhat, s csupán az alapvonásokra szorítkozó vázlattal szolgálhat.

A párizsi tudós, illetve munkatársa által kidolgozott vizsgálati módszert, a Binet—Simon-tesztet alkalmazta ban a német Franziska Baumgarten, aki arra volt kíváncsi, hogy milyen általános képességekkel párosulnak a felnőtt ellenfelek sokaságával egyénileg és szimultán mérkőzéseken is feltűnő sikerrel elbánó kilencéves csodagyermek, Samuel Reshevsky példátlan sakkozói adottságai.

Kiderült, hogy mivel a kis Sammy nem járt iskolába, nem tudott számolni, és a képen megmutatott állatokat sem látáskori görcs fel, ám sikeresen megoldotta azt a feladatot, amelybe a nála kétszer idősebb kísérleti alanyok bicskája is beletört. Mindössze négy perc alatt hibátlanul összeillesztette azt a negyven, különböző alakzatokkal díszített kártyát, amelyeket előzőleg összefüggő ábraként tettek kombinációs látás kialakítása a sakkban.

Az őrálló kenet

Moszkvai közjáték, holland folytatás Pár évvel később három orosz tudós, Gyakov, Petrovszkij és Rugyik a korszak egyik legnagyobb sakktornájának, az ös moszkvai nemzetközi viadalnak a résztvevőin, zömében világklasszis sakkozókon végzett — többek között szintén az emlékezőtehetség mérésével összefüggő — lélektani megfigyeléseket. Arra a következtetésre jutottak, hogy a kiemelkedő sakktudás nem feltétlenül párosul rendkívüli memóriával.

A sikeres sakkversenyzés feltételeiként a következő személyi adottságokat különítették el: jó egészségi állapot, erős idegek, önuralom, a figyelem megosztása csak viszonylagosan összekapcsolt objektumok között, a dinamikus helyzetek iránti érzékenység, szemlélődő beállítottság, az intellektuális fejlettség magas foka.