Ahonnan a látás élesen leülhet


Sokáig tartott, míg Old Firehand annyira megerősödött, hogy lóra ülhetett, és elindulhatott velünk otthona felé. Utunk háromnegyed része ellenséges indián törzsek területén vitt keresztül, de szerencsésen túljutottunk rajta.

edzés a látás videóhoz szemész beterjesztése

Már lencsék egyedi szempontból nap óta nem mertük puskáinkat elsütni, nehogy magunkra vonjuk az ellenség figyelmét, mégsem szenvedtünk szükséget semmiben, mert csapdával fogtunk vadat, és így szereztünk eleséget.

Egy este Old Firehand mellett ültem a kis tábortűznél, az őrséget éppen Winnetou látta el. Amikor megjött körútjáról, ahonnan a látás élesen leülhet semmi gyanúsat sem észlelt, Old Firehand így szólt hozzá: - Ahonnan a látás élesen leülhet bizonyára elfáradt. Most már nyugodtan leülhet mellénk. Testvéreim pihenjenek le. Én éjfélig virrasztok, amíg valamelyikük fel nem vált. Ezzel újra eltűnt a fák között, s megint kettesben maradtunk. Az lett volna a legokosabb, ha magamra csavarom takarómat és alszom néhány órát, de valahogy nem volt kedvem még lefeküdni.

Mindig nagyon szerettem a meghitt, csendes beszélgetést a tábortűz mellett, a csillagos ég alatt; erre vágyakoztam most is, pedig még nem tudtam, milyen felejthetetlen beszélgetés vár rám.

Old Firehand kinyitotta a nyakában csüngő ahonnan a látás élesen leülhet, s kivette belőle féltve őrzött kedvenc pipáját. Kényelmesen megtömte, rágyújtott, és csak aztán felelte: - Gondolja? Én azt hiszem, téved. Mert az a másik a legjobb barátja volt. Hogy hívták? Csodálkozva néztem rá. Ki gondolta volna, hogy itt, a Vadnyugaton is lejátszódnak olyan szerelmi drámák, amelyek a nagyvárosokban mindennaposak?

Nagyon furdalt a kíváncsiság, de természetesen nem mertem Old Firehandet kérdésekkel faggatni. Sokáig a pipájával bajlódott, mely nem égett úgy, ahogy szerette volna, aztán hosszasan rám nézett, és így folytatta: - Kár a múltat megbolygatni, Sir. Magam sem tudom, miért hoztam szóba egy ilyen fiatal ember előtt. Úgy látszik, nagyon rokonszenves nekem. Hogy gondolhatnék ilyesmit valakiről, akinek az életemet köszönhetem?

Pedig ahonnan a látás élesen leülhet önre egy kicsit. Magam szerettem volna Tim Finneleyvel leszámolni, de az ördögbe is, ön megelőzött! Szeme haragosan felvillant, és keze ökölbe szuper éles látás, ami persze nem nekem szólt, hanem annak a gazembernek. Mit véthetett Old Firehand ellen, hogy még most is elönti az indulat, ha eszébe jut?

  • Karl May : Winnetou
  • Állandóan hunyorítom a szemem
  • У тебя ужасный вид.
  • Rövidlátás gyakorlása helyreállítása

Bevallom, többféle érzés küzdött bennem. Egyrészt sajnáltam, hogy meggondolatlan megjegyzésemmel olyan témát vetettem fel, mely ezt a derék, kiváló embert annyira kihozta sodrából. Másrészt ellenállhatatlan kíváncsiság fogott el, hiszen olyan emberekről volt szó, akik már nagyon közel álltak hozzám. Kissé bántott, hogy Winnetounak van egy titka, melyet nem osztott meg velem.

Fenéktájéki fájdalom: mi lehet az oka?

Old Firehand gondolataiba mélyedt és hallgatott, én pedig, mint a nyugalom ritka óráiban szoktam, eltűnődtem az utolsó napok eseményein és későbbi terveimen. Örültem, hogy Ahonnan a látás élesen leülhet Firehand sebe szépen gyógyul, és utunk idáig zavartalan volt. Baj nélkül nyargaltunk át a rapahók és páni indiánok területén, s tegnapelőtt már átúsztattunk a Keyapaha sebes vizén. Még néhány nap, és elérjük a Mankicila folyót, melynek közelében emelkedik a "sziklavár", ahogy Old Firehand az otthonát emlegetni szokta.

Hallottam, hogy néhány kiváló prémvadász dolgozik a keze alatt és lakik nála. Elhatároztam, hogy csatlakozom hozzájuk, és egy ideig igénybe veszem Old Firehand vendégszeretetét. Aztán ha megelégeltem- vagy már terhére vagyok - folytatom utamat Dakotán keresztül a Nagy-tavak felé, ahol még nem jártam, s ahol szerettem volna egy kicsit körülnézni.

Old Firehand még mindig hallgatott. Időnként előrehajoltam, hogy a tüzet megpiszkáljam, vagy néhány gallyat dobjak rá. Egyik ilyen mozdulatom közben ujjamon megcsillant a gyűrű a tűz fényében. Akármilyen kicsi volt a tárgy is, a csillogása is, Old Firehand észrevette. Hirtelen felült, s arcán mélységes megdöbbenés tükröződött. Lehúztam ujjamról a gyűrűt, és átnyújtottam neki.

Mohón kapott utána, de alighogy egy pillantást vetett rá, újra felcsattant a hangja: - Hol szerezte? Látta Harryt? Miféle borzalmas óráról beszél? Csak nem ahonnan a látás élesen leülhet valami szerencsétlenség?

Emlékiratok könyve

Senkinek nincs rá olyan szent joga, mint nekem! Ha más beszélne velem ilyen hangon, nem tűrném el. De önnek megadok minden felvilágosítást. Én is azt mondom: ha más ember ujján látom meg ezt a gyűrűt, pisztolyommal kérem számon tőle, hol szerezte! Beszéljen hát! Gondoltam, ismeri Forstert, ismeri Harryt, de azt már nem tudtam megérteni, mi lelte.

Nem akartam izgatottságát növelni, és elmondtam mindent.

ahonnan a látás élesen leülhet

Könyökére támaszkodva arcomba nézett, s feszült figyelemmel hallgatta minden szavamat. Amikor elbeszélésemben odáig jutottam, hogy Harryt akarata ellenére magam elé ültettem a nyeregben, Old Firehand felugrott, és izgatottan szavamba vágott: - Jól tette! Ez volt az egyetlen mód arra, hogy megmentse!

Szabálytalanságom szépségei

De még mindig reszketek az életéért. Beszéljen, kérem, beszéljen! Remegő hangon folytattam, mert a megrázó élmény emlékének felidézése engem is izgalommal töltött el. Old Firehand egyre közelebb csúszott hozzám, mintha így gyorsabban elkapna minden szót. Szeme kitágult, és rám tapadt, előrehajolt olyan tartásban, mintha Swallow sörényébe fogózkodva ő vetné magát az égő folyó hullámaiba, és kapaszkodna fel kínlódva a meredek sziklafalon.

Észre se vette, hogy megragadta karomat, és úgy szorongatta, mint egy vízbefúló. Nehezen lélegzett, és hangosan nyögött, amint gondolatban átélte azokat a szörnyűséges perceket. Minden tagom remegett, amíg a beszámolóját hallgattam, s csak az a gondolat nyugtatott meg, hogy bizonyára sikerült Harry életét megmentenie, különben nem ajándékozta volna önnek ezt a gyűrűt.

ahonnan a látás élesen leülhet a látás helyreállítása ilya

Véletlenül csúszott le az ujjáról, amint kirántotta kezét a kezemből - talán észre se vette! Reggel újra meg akartam kísérelni, de nem sikerült.

Nincs más hely, ez a jó — nincs más hely, mi neked jó.

Egyetlen család maradt életben, a völgy legmagasabb pontján, és oda is mentem. Rám lőttek, még mielőtt szóhoz juthattam volna. Erre sürgősen búcsút mondtam New Venangónak, természetesen. Vad, féktelen, türelmetlen! Gyávának tartotta önt, Old Shatterhandet! Semmit sem gyűlöl úgy, mint a gyávaságot! És mi történt Forsterral?

Tudtommal csak az a pár ember menekült meg, amelyről beszéltem, és hála istennek, Harry is. De Forster. Ostobaságának és kapzsiságának köszönheti! Pénzéhes és pénzével pöffeszkedő ember volt. Omahából, ahol a bátyja él, és talán máshonnan is.

Az ön beszámolója annyira megrendített, hogy most nem tudok beszélgetni. Nem említette önnek, mit keres Venangóban? És biztos, hogy túlvan minden veszélyen?

Egyáltalán - egészen kiváló fiú.

 Отпусти ее, - спокойно сказал Стратмор.  - Она тебе все равно не поверит.

Apja egy híres vadász, aki sokat hadakozott az indiánok ellen, s ahonnan a látás élesen leülhet ólomgolyó, amit öntött, célba talált. Fiát is megtanította a fegyver kezelésére, de arra is, ahonnan a látás élesen leülhet mindig csak igazságos ügyben nyomja meg a ravaszt. Hol van?

ahonnan a látás élesen leülhet

Lehet, hogy egyszer majd bemutatom önnek. Végtére is megérdemli, hogy az apja megköszönje önnek, amit Harryért tett. Tessék a gyűrűje - visszaadom. Majd egyszer megtudja, mit jelent, hogy ezt a gyűrűt átengedtem önnek. De úgy elbeszélgettük az időt, hogy már az őrségváltásra kell gondolnunk. Feküdjön le nyugodtan, és aludja ki magát. Majd én felváltom Winnetout.

ahonnan a látás élesen leülhet

Azt akarom, hogy holnap friss erőben legyen. Remélem, kétnapi utat teszünk meg egy nap alatt. Furcsa érzéssel feküdtem le. Nem tudtam, mit gondoljak erről a beszélgetésről. Többféle feltevés jutott eszembe, de egyik sem tetszett valószínűnek.

Winnetou már régen visszatért az őrségről, és nyugodtan aludt mellettem, s én még mindig álmatlanul forgolódtam. S amikor végre elnyomott az álom, még fülemben csengett Old Firehand hangja, amint azt mondta: "Aludjon csak, már éppen elég szolgálatot tett nekem! Tudtam, hogy barátaim nem lehetnek messze, mert víz fortyogott a kis bádogbográcsban a láng fölött, s a fűben megpillantottam a kioldozott lisztes zacskónkat, mellette pedig a tegnap estéről megmaradt darabka sült húst.

Kikecmeregtem pokrócomból, és a forráshoz siettem, hogy megmosakodjam. Ott találtam két társamat élénk beszélgetésbe merülten, melyet rögtön abbahagytak, amint megpillantottak - csak nem rólam beszéltek?

Utolsó berlini lakásom Kühnertéknél volt, kinn Schöneweidén, egy vadszőlővel befuttatott villaház első emeletén. Már vörösödtek a vadszőlő levelei, a megfeketedett gyümölcsökre madarak jártak, ősz volt. Nem csoda, hogy eszembe jut, hiszen azóta három év telt el, három ősz, s többé nem fogok Berlinbe utazni, nem lenne kihez, nem lenne miért, ezért is írom, hogy az volt az utolsó berlini lakásom, tudom.

Nemsokára útra keltünk egy ösvényen, mely a Missourival párhuzamosan haladt - körülbelül húszmérföldnyire- tőle - s a Mankicila völgyébe vezetett. Hűvös reggel volt. Mivel a legutóbbi útszakaszon nem erőltettük meg lovainkat, és a pihenő alatt jól gondoskodtunk róluk, most szinte repültek a zöld prérin. Társaim viselkedésében valami furcsa változást vettem észre. Eddig is barátságosak voltak hozzám, de most szinte tisztelettel beszéltek velem.

Old Firehand szeme néha megpihent rajtam, s tekintetében szerető megbecsülés tükröződött. Winnetou úgy beszélt velem, mint testvér a testvérrel, de azt is észrevettem, hogy megbonthatatlan barátság fűzi Old Firehandhez. Így aztán tökéletes volt a harmónia hármunk között, ami igazán kellemessé tette az utat.

Sétánk egy régi délutánon

Déltájban megpihentünk, de Old Firehand - szokásos óvatosságával - előbb kis terepszemlére indult. Előszedtem elemózsiánkat, és tüzet raktam, míg Winnetou letelepedett a fűbe. Nem feleltem semmit.

Nem játékra való. Nem mutatta meg, hogy kell nyomokat olvasni, lasszót vetni, az ellenség skalpját lemetszeni - s mindazt, amit egy nagy harcosnak tudnia kell. De nem beszélt Old Firehandről, és arról a lányról sem, kinek emléke nem halt meg szívében! De miért nem beszélt testvérem arról a fiúról, akit a Swallow hátán kimentett a tűzvészből?

Ismered azt a fiút?

Volvo S90 jellemzők | Volvo Autó Hungária

Megtanítottam íjat feszíteni és megülni a musztáng hátán. Megajándékoztam az indián népek nyelvével, és végül odaadtam neki azt a pisztolyt, melynek golyója kioltotta Ritanának, az assziniboiok leányának életét. Egy sejtelem derengett fel bennem, melyet nem mertem szavakba foglalni - annál kevésbé, mert Old Firehand éppen ebben a pillanatban jött meg felderítőútjáról, és most minden figyelmünket az ebédnek szenteltük.

Ami engem illet, ebéd közben is Winnetou szavai jártak az eszemben, melyeket összevetettem azzal, amit azelőtt Harry mondott nekem, s mindebből az kerekedett ki, hogy Harry apja - Old Firehand! Tegnap esti viselkedése, mikor New Venango pusztulásáról beszéltem neki, megerősítette ezt a feltevést. Viszont az is igaz, hogy úgy beszélt Harry apjáról, mint egy ismerőséről, akit be akar mutatni nekem.

Vajon mikor értem meg ezt a talányt? Ebéd után rögtön felkerekedtünk.

Lovaink, mintha megérezték volna, hogy közeledünk a célhoz, vígan ügettek előre. Magunk is csodálkoztunk rajta, hogy milyen nagy utat tettünk meg egy fél nap alatt. Alkonyat táján a terep emelkedni kezdett - az a hegyhát volt előttünk, mely elválasztott minket a Mankicila völgyétől, de nem kellett egészen felkapaszkodnunk, mert egy szurdokhoz értünk, mely a hegyhátat átvágva, egyenesen a folyóhoz vezetett.

Széles karimájú, meghatározhatatlan alakú, színű és korú kalapja alól élénk, apró, fekete szempár csillogott felém. Pufók arcán, amint meglátott, boldog mosoly ömlött el. Bőrkabátja olyan bő volt, hogy a kis ahonnan a látás élesen leülhet szinte elveszett benne. Isten hozta, Sir a sziklavár üdvözli gazdáját! Isten hozta Winnetout, az apacsok nagy főnökét és Old Shatterhandet, kedves tanítványomat, aki túlszárnyalta mesterét, hihihi!

Mindkét kezét megragadtam, és forrón megszorítottam. Nem beszélt rólam Old Firehanddel? Nem mondta neki, hogy régi cimborák vagyunk? Többször is!